Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. III. l8— 19. 185
bnhdtek. A császárok tehát az összes harczi mozgalmakat
lecsillapítván, a Város alapítása óta hatodszor zárták be Janus
kapuit.
E napokban a római birodalom igen nagyot ntt. Ugyanis
Achaia, Lycia, Rhodus, Byzantium, Cilicia, Comogena tartományokká
alakíttattak és római törvényeknek és bíróságoknak
engedelmeskedtek. Uralkodásuknak 9. évében Cyprus városai
földrengéstl összeomlottak, a Várost pedig dögvész emészti.
Ugyanabban, vagy mások szerint a 10. évben Vespasianus vérhasban
a sabinok mellett fekv villájában meghal s követi t
fia, Titus, a nyolczadik Augustus óta, mert Othot és Vitelliust
kizárták a császárok sorából. Titus az összes eltte való császárok
közül a legmérsékeltebb férfiú, annyira, hogy az emberek
Gyönyörségének nevezték. Ugyanis azt szokta mondani, hogy
elvesztette azt a napot, melyen semmi jót nem tett. Az napjaiban
háborúk nem voltak, de Róma több részében magától
megg3ailladt. Rómának amphitheatrumot építve 5000 vad-
állattal avatta fel. Uralmának második évében mindenki siralma
között ugyanabban a villában, melyben atyja, meghalt. Eusebius
elmondja, hogy ugyanabban az évben Linus, miután 12 évet
töltött papi hivatalában, Róma város püspökségét Anacletusnak
adta át.
19.*) — Az Ür megtestesülésének 83. évében Domitianus
követte Titus testvérét, mint kilenczedik Augustustól, a ki nem-
csak övéi ellen, némelyeket megölve, másokat számzve, kez-
dett kegyetlenül dühöngeni, hanem az államnak is igen sok
kárt okozott azzal, hogy a sereget gondatlanul kitette a germánok
és dákok dühének. Akkora rjöngésbe esett, hogy magát
úristennek szólíttatta és tiszteltette. Nero után indított má-
sodszor üldözést a keresztények ellen. Uralmának negyedik
évében Anianus, a ki 22 évig igazgatta Isten egyházát Alexandriában
meghalt és követte Habilius. Anacletus is, a ki Eusebius
szerint 12 évig viselte a papi hivatalt Róma városában, az
életbl eltávozik és székhelyét Clemensnek hagyta. Mások pedig
ezt Cletusnak mondják és Anacletust Clemens után teszik. Ez az
*) V. ö. Orosius, Hist. VII. 10 ; Eusebii Hist. eccl. (a Rufino
transl.) III. 15— 16. 20; Uraug. Ekk. MG. SS. VII. 102— 103 ; Hieronymus,
De viris illustribus c. 5.