Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

228 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. IV. l6— 17.
vészes tanát fogadta cl. így lettek a gótok arriánusokká. Gul-
filas, a gótok püspöke, akkor találta fel a gót betket és midn a
szentírást lefordította és Athalarik birodalmában hirdetni kezdte,
Athalarik, mert pogány volt, követi közül sokat megkínoztatott,
a kiket az arrianusok vértanúk gyanánt tisztelnek. Nem sokkal
késbb, midn a gótok egymás között már kibékültek, a hunnok
szörny népe, a mely, mint Jordanis elbeszéli, ördögöktl és
boszorkányoktól származott, egy nstényszarvas vezetése alatt
a Maeotis mocsaraiból kilépett és a gótok vitéz nemzetét kirá-
lyával, Hermanarikkal együtt annyira megijesztette, hogy a
mondott király, a ki azeltt sok népet leigázott, úgy e néptl
való borzalmában, mint egyik katonájától csalárdul ejtett seb
következtében iio éves korában meghalt. Jordanis azt írja,
hogy a keleti gótok királya volt. Ugyanis a mondott író, a ki maga
is gót volt, elbeszéli, hogy a gótoknak két királyságuk volt, egyik
a nyugati, másik a keleti gót királyság.
Hermanarik halála után megtört a gótok bátorsága ;
ism.ét
Valenshez küldenek s lakóhelyet kérnek. Valens Tráciában
jelölt ki nekik lakóhelyet. Itt a szomszédok gylölete és irigysége
miatt hihetetlen éhséget szenvedtek, a midn egy fem.ber cselbl
lakomára hívta ket ; a trvetést azonban kikerülték és azokat,
a kik meghívták ket, leterítik, azután az egész tartományt
tzzel-vassal pusztítják és mindenfelé szétszóródnak. Valens
Antiochiából ellenük indul, a katholikus püspököket kés rneg-
bánással a számzetésbl visszahívatja, de maga htlenségétl
esküje miatt nem tért el. Tráciában csatát vívnak, a melyben
a római sereg megfutamodik. A császár nyíltól sebzetten egy kis
falusi házban akart elrejtzni. A gótok követték és uralmának
15., testvére halála utáni 4. évében a házikóval együtt fel-
perzselték. Hihet, hogy Isten igazságos ítéletébl történt, hogy
a ki az igaz hitre törekvt a htlenség tüzével égette meg, maga
anyagi tztl égve el, még közönséges eltemétésben sem részesült.
17.* — Az Ür megtestesülésének 383. évében Gratianus, a
40. császár Augustus után, az uralmat, melyet azeltt Valenssel
bírt, öcscsével, Valentinianussal osztotta meg. Segíteni akart az
*) V. ö. Orosius, Hist. VII. 34—35 ; Uraug. Ekk. MG SS. VI.
155 ; História Trip. IX. 16; Isidorus, de Originibus VI. 16; Jordanes
c. 27 (Középkori Krón. III. yj).