Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VIII. 30. 425
En egy vagyok azok közül, a kik mindig az Isten eltt állanak,
és ide küldettem hírt hozni te néked}) Mert hiszen éppen akkor,
mikor ezt mondotta, e földre volt leküldve ; és mégis azt mon-
dotta, hogy az Isten eltt áll. Prófétai tekintély bizonyítja
továbbá azt is, hogy némelyeket a felsbbrendek oktatnak ki,
másokat ellenben közvetlenül maga az Isten világosit meg.
Némelyek ugyanis nem tudván még a megtestesülés titkáról,
a mikor Jézust a maga dicsségében az egekbe felszállani lát-
ták, megcsodálva az új királynak jövetelét, a felsbbektl
Ki ez a dicsség királya ? ^) De még a felsbbek
is, a kik ugyan nem voltak e dologban egészen mit sem
tudók, tle magától akarván megtudni, de mégsem mervén
tudakolták, mondván :
kérdezsködésre rögtön elöugrani, elbb egymás között tana-
kodtak : Kicsoda ez, a ki Edomhól jön bosrai festett köntösben ? ')
Mikor pedig kioktatásukra maga ajánlkozott, mondván
En, a ki igazságot beszélek,^) csak akkor jött meg végre a bátor-
ságuk és ezen kérdést intézték hozzá : Miért vörös tehát a te öl-
tönyöd, és köntösöd miért olyan, mint a sajtoló házban szlt laposoké?^)
Azáltal ugyanis, hogy kérdeznek, mutatják, hogy
kívánják a felvilágosítást ; azáltal pedig, hogy egymás között
értekezve tanakodnak, jelzik, hogy nem merik megelzni az
istenségnek önkéntes közeledését. Azért mondja az említett
theologus magában : Tanakodnak a megkérdezés eltt, mutatva,
hogy tanulnak és kívánják az isteni tudást; de azért még sem
tolakodva várják az isteni közeledés által beléjük árasztott felvilá-
gosítást. Megjegyzend pedig, hogy azoknak a szellemi lények-
nek Istenhez való kérdése nem egyéb, mint a megkérdezésnek
megfogant fogalma ; s viszont az Istennek feletete vagy beszédje
nem más, mint a világosság megadása. Mivel tehát k a megvüágosítást
annak elgondolásával meg nem elzhetik, hanem
az isteni kegyelem elzi meg ket a vüágosság megadásával,
azért mondja róluk, hogy nem k kérdeznek elbb, hogy tanul-
janak, hanem a mindenek adományozója és oktatójuk ajánlja
fel nekik azt, a mire meg akarja ket tanítani. És ez az, a mit
Meg nem elzve az isteni közeledés által beléjük adott
így mond :
1) Lukács I. 19. 38. — 2) Zsolt. XXIII. 8. 10. — 3) Esaiás
LXIII. I. — *) Esaiás LXIII. i. L. m. u. o. XLV. 19. — B) Es.
LXIII. 2.