Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

AZ 1030. NÉMET-MAGYAR HÁBORÚ. 25
vidékeken fordítottak gondot, a hol maga a természet is két
kézzel sietett segítségükre.*)
Ezt az újabb terjeszkedést lassan, csendesen — hiszen
semmiféle komolyabb ellenségeskedésnek sem maradt nyoma —
sikeresen keresztül is viszik I. Liutpoldnak fiai és örökösei a
határgrófságban, elbb I. Henrik (994—1018), aztán pedig
Adalbert (1018—1055).
A mi Szt. Istvánunkkal rokon, a magyarokkal barátságot
tartó II. Henrik császár adományozásai mutatják, hogy uralkodásának
végén a Lajtáig terjed földet a németek már magukénak
tekintik. Ennek okát — a mint már említettük — részint
a kérdéses területeknek a magyarok részérl történt nagyfokú
elhanyagolásában, részint Géza fejedelmünk és Szt. István
királyunk bel- s külpolitikájában kell keresnünk. Gézát már
uralkodásának els éveitl kezdve sokkal inkább elfoglalták a
magyar nemzet életébe vágó reformok, semhogy a mindig bizony-
talan nyugati határvonal mentén elforduló súrlódások miatt
nehéz munkájának sikerét bizonytalan kimenetel háborús-
kodással veszélyeztetni kívánhatta vokia. Még inkább elmond-
hatjuk ezt utódjáról, Szt. Isvánról, a ki alatt valóra válik a
nyugati keresztény államok mintájára szervezett magyar király-
ság, a melynek berendezéséhez, a berendezés megszilárdulá-
sához, az ellenhatásképpen támadt bels forrongások lecsende-
sítéséhez a hatalmas nyugati szomszéddal szemben feltétlenül
békességre volt szükség.
De ha ilyen körülmények között nem is követhette fegy-
veres megtorlás a németek merész elnyomulását, az ellenséges
hangulat lappangva csak annál jobban megersödött. A hiva-
talos barátság azonban, a míg a rokon II. Henrik élt, legalább
külsleg megvolt a két udvar között. II. Konrád trónraléptével
egyszerre megváltozott minden. Az ellenszenv hivatalosan is
ellenségeskedéssé fajul.^) Ennek legmélyebben fekv okát a két
ország megváltozott viszonyaiban kell keresnünk. A fiatal magyar
1) V. ö. Karácsonyi, Hazánk Szí. István korabeli határairól. Századok,
igoi. 1046. — 2) Herimanni Augiensis Chronicon. Ad ann. 1030. (M. G.
SS. V. 121.): »Chounradus imperátor, iam dudum inimicitiis cum
Stephano Ungariorum rege conflatis. Pannoniam pctiit . . .« ; Viponis
Vita Chuonradi imperatoris. C. 26. (M. G. SS. XI. 268.) ; »multae dis-
sensiones inter gentem Pannonicam et Baioarios . . . factae sunt.«