Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. II. 43—44. 147
alatt szerencsétlen csatájuk volt a niimantinókkal és katona-
ságuk megváltása érdekében szégyenletesebb békét kötöttek,
mint azeltt Pompeius. Ezért a senatus határozata szerint
felbontották az egyezséget s Mancinust, az egyezség szerzjét,
megkötözve elküldték a numantinoknak. Scipio Africanus
ellenben közmegegyezéssel consuUá választatván, Numantia
ostromára vezette seregét. Mikor ott a numantinok látták,
hogy a római vezérnek vitézsége és esze legyzi ket, inkább
meghalni, mint szolgálni készen, holmi barbár italtól lerésze-
gedtek s aztán berontottak a rómaiak táborába s kétségtelenül
meg is futamitották volna ellenségüket, ha Scipio helyt nem
állott volna. Végre megtörte ket a végs kétségbeesés és hogy
Róma se emberen, se semmiféle vagyonon diadalt ne lásson,
inkább tzbe vetették magukat összes ingóságaikkal, mintsem
a rómaiaknak szolgáljanak. Elegendk már a halandók múlandóságának
bizonyítására azok a nyomorúságok, melyeket eladtam,
s miután e világ polgárairól már sokat beszéltem, úgy vélem,
sietnem kell a Krisztus polgárai felé s a keresztény idk felé.
Emlékeztetni akarom ugyanis az olvasót, hogy én a mulandó
dolgok nyomorúságainak megmutatása végett Ígéretem szerint
kötelességemnek tartom eladni e világ szorongattatásait,
hogy azoknak megfontolása és értelmünk belátása a Krisztus
országának békéjéhez és maradandó, végnélküli boldogságára
térítsen és vezessen minket,
44.*) — A rómaiaknak, noha már majdnem az egész föld-
kerekség uralmát megszerezték, mégis, mivel a pogány népeket
még nem igázták le teljesen, még mindig voltak küls háborúik ;
a bels bajokban pedig nagyon is bvelkedtek. Innen volt a
Metellus és Marius alatt korlátok közé szorított Jugurtha-féle
háború. Ezért folyt a cimberek, teutonok, gallusok és germánok
elleni ádáz háború is oly nyomorult módon és olyan kegyet-
lenül, hogy a nevezett népek csak egy háborúban is levertek
80 ezer rómait és 40 ezer tábori szolgát, szakácsot a G. Manlius
consul és Quintus Cepius proconsul seregébl ; s még a consul
két fiát is. Hogy aztán Marius ötödszöri consulsága alatt mekkora
romlással kapták vissza a kölcsönt, azt nem is szükséges elmon-
*) V. ö. Orosius, Hist. V. 14—15. 21., VI. 6; Chron. Frutolfi Mich.
(Uraug, I'kk. MG. SS. VI. 87—88.)
10*