Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

336 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VII. II—12.
II.*) — Az Ür megtestesülésének iio6-ik esztendejében
karácsony napján Moguntiában megtartották a nagy fejedelmi
gylést, a melyen az apostoli széknek megjelent legátusai min-
deneknek, a kik ott jelen valának, ünnepélyesen kihirdették
a római pápák által a császárra kimondott átkot. Ezért a feje-
delmek, a midn ö, a kit egy várban helyeztek el s tartottak
rizet alatt, meghallgatást kért, a köznép lázadásától való félelmükben
Inglinheimben találkoznak vele és ott mindennem
intelmekkel, vagy mások szerint csalárdsággal és erltetéssel
rávették a birodalmi jelvényekrl való lemondásra és azoknak
átküldésére a fia részére, atyja halála után királyságának 43-ik,
császárságának 5-ik évében, a mihez azonban inkább ervel,
mint igazságos úton jutott, a mikor Gwibertus elfoglalta a Várost,
Hogy mindezek megengedett módon történtek-e, avagy nem,
eífölött mi nem ítélkezünk. Vannak azonban, a kik azt hiszik,
hogy ez a megkisértés az igazolására s nem elkárhozására
következett be élete végén és azt állítják, hogy alamizsnálkodással
és más könyörületes celekedettel az Úrtól kiérdemelte, hogy
kicsapongása és elbizakodott magatartása folytán a királyi
trón magasságából ily módon bnhdjék meg a világon. Az elkelk
pedig visszatérének a fiúhoz, elvivén neki a császári jelvényeket
és t, a kit már atya kijelölt, az apostoli szék legátusainak
kézfeltevése által és mindnyájuknak megválasztásával
királylyá teszik, Augustustól számítva mint 95-Lket — a mint
mondottam — az Ür megtestesülésének iio6-ik évében.
Eddigi) úgy Orosiusnak, mint Eusebiusnak és azoknak, a kik
utánuk egészen a mi idnkig írtak, könyveibl olvasottakat
adtuk. Amik azonban most következnek, mivel még élénken
emlékezetünkben vannak, azokat úgy fogjuk elbeszélni, a mint
hitelérdeml férfiak hátrahagyták, vagy a mint mi magunk
láttuk és hallottuk.
12. — Miután a császár a királyi jelvényeket átadta — a
leggazdagabb és leghatalmasabb királyból, siralmas példát
hagyva hátra a halandóknak, koldus lett — a Rhenus alsó
vidékére, Belgiumba vonult, a hol a coloniaiak nem mint szám-
üzöttet, hanem mint királyt királyi fénynyel fogadták. Ez a
Gallia Belgicában, a Rhenus mellett fekv város, mióta Treveri
*) V. ö. Uraug. Ekk. i. h. ad ann, 1106 (50.). — ^) iio6-ig.