Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. II, 8. 107
a különbözképpen csendül kalapácsütésekbl megállapította
a zene hét hangjának különbözeteit és sok más dologban is
nagyhasznú és híres férfiú lett. ö utána Sokrates nevelt két
férfiút, az összes philosophusok legdicsbbjeit, a kik annyival
élesebb elméjek voltak nála, mint a mennyivel fiatalabbak, úgy,
hogy mélyértelmségben tanítójukat is fölülmúlták, t. i. Piátont
és Aristotilest. Közülök az egyik a Teremtnek hatalmáról,
bölcseségérl és jóságáról, nemkülönben a világ alkotásáról és
az ember teremtésérl olyan világosan, olyan bölcsen és az
igazsághoz olyan közeljáró módon értekezik, hogy ezért a mieink
közül némelyek azt hiszik, hogy Egyiptomban Jeremiást hallotta
és tle telt el a mi hitünkkel. A másik a logikát hat könjrvre
osztotta, azaz : a kategóriák, az értelmezésrl az els analitika,
topika, a második analitika s az elenchusok könyveire. Ezek közül
az els az egyszer terminusokról, a második az ítéletekrl, a
harmadik az ítéleteknek a következtetésre hasznos kapcsolásá-
ról szól az ítélképességet megtisztítva és felvértezve, a negyedik
a módszerekrl s a következtetés helyes útjáról, az ötödik a
bizonyítás szükségszerségérl, a hatodüc a sophistikus álkövet-
keztetésektl való óvakodásról ad oktatást, hogy ilyképpen a
tökéletes philosophust ne csak az igazság megismerésének, hanem
a hamisság elhárításának tudományára is kimvelje. Különben
pedig, hogy t kell e mvészet vagyis tudomány feltaláló meste-
rének tartani, azzal maga is eldicsekszik az elenchusok végén
ilyenféleképpen : Szükséges pedig, hogy a saját magunk figyelmét
se kerülje el, a mi ezen munka körül történik. Mert mind azon dolgok
közül, mikre az emberek rájönnek, azokat, miket mint már elbb
feldolgozottakat másoktól vettek át, csak részlegesen gyarapitják
az illetk, a kik utóbb átveszik. A miket pedig eredetileg talál fel az
ember, azok eleinte csekély gyarapodást szoktak mutatni, csakhogy
sokkalta hasznosabbat annál, a mi gyarapodás utóbb származik
bellük. Mert hát bizonyára legnagyobb mindeneknek a kezdete s
éppen azért, a mint mondani szokás, a legnehezebb is. Az embernek
nagyon nehezére esik tehát annyira a legkisebbnek látszani nagyság
tekintetében, mint a mennyire legderekabb tehetsége szerint. Mert
ha a kezdet fel van találva, könny már ahhoz hozzáadni és gyarapí-
tani a többit.^) Hogy a következtetések szükségszem kapcsolatát
M Arist. Elench. II. 9.