Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

124 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. II. 24—25.
a két Sándor között, t. i. a veje és a fia között alattomosan
meggyilkolta öt egy Pausanus nev elkel macedón ifjú.
25.*) — A Város alapításától számított 426. évben Fülöp
halála után Sándor lépett a királyságra. Errl azt beszélik, hogy
nem Fülöpnek, hanem bizonyos egyiptomi mágus királynak,
Nectanabusnak a fia volt volna. Sándor átvévén a királyságot,
lelke harczias hevét nem bírván magába fojtani s azokkal a
határokkal, melyeket ugyancsak harczos és nagyvitézség atyja
hagyott vala reá, meg nem elégedve, birodalmának kiterjesztésére
gondolt. így tehát megbékítvén és elrendezvén a dolgokat
Görögországban, maga mellé vett egy kevés hadi népet, azaz
32 ezer gyalogost, 7 ezer és ötszáz lovast, 180 hajót, s bizony
nem tudom megmondani : az volt-e a vakmerbb dolog, hogy
ily csekély sereggel az egész Keletet meg merte támadni, vagy
az-e a csodálatosabb, hogy gyzni tudott vele. Dáriust, a
perzsák királyát, Arsamus fiát, a ki Cyrustól számítva tizen-
negyedik egyeduralkodója volt az egész Keletnek, leginkább
azon okból akarta megtámadni, mert az atyjától, Fülöptl
adót követelt. Dárius elbb kevély követséget küldvén hozzá,
mely által maga magát királyok királyának s az istenek vér-
beli atyjafiának, Sándort pedig a maga szolgájának nevezte,
hatszázezemyi sereggel szembe szállott vele, de Sándornak
nem kevésbbé hadi tudása, mint személyes vitézsége által
legyzetett. Dárius ismét talpra állítván seregét, újból háborúra
készül. Ámde ebben a csatában már nemcsak legyzetik, hanem
az anyja, nvére s egyszersmind kicsinyke fiacskáival együtt
a felesége is mind fogságba esnek. Dárius emiatt lelkében meg-
törve a foglyok váltságául hajlandó volt országa felét átadni,
de még így sem kaphatta vissza ket. Sándor a perzsákon gy-
zelmet aratva, Parmeniot megfelel csapatokkal az hajóhaduk
megtámadására küldte, ö maga pedig seregével Syriába
igyekezett, a hol az önként eléje siet s magukat az hatalmának
alávet királyok közül némelyeket kegyébe fogadott,
másokat áthelyezett, s ismét másokat kivégeztetett. Tyrust,
azt a nagyon elkel és dúsgazdag várost, a mely a karthagoiak-
*) V. ö. Josephus, Antiquitates Jud. XI. 8 ; Chronica Frutolfi
Mich. (Uraug. Ekk. MG. SS. VI. 63. 68—70) ; Orosius, Hist. III.
16—20.