Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

116 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. II. l6—17.
emberükkel szembeszálltak a marathoni mezkön egy oly nagy
hadsereggel, melynek 700 ezerébl csak a Scythiában elesett
80 ezer hiányzott, és megölvén belle, csodák csodája, 200 ezerét,
a többieket megfutamodásra kényszeritették. Mikor pedig
ezután Dárius ismét megújította a háborút, meghalt az útban
és következett utána az fia, Xerxes.
17.*) — A Város alapításától a 275-ik évben, mikor parázna-
ságáért élve temették sírba Vesta szüzét, Popiliát, atyja után
trónralépve Xerxes háborúra készült az athéniek ellen. Unom
ugyan itt a nyavalyák kibogozhatatlan szövevényét fonni ; csak
úgy összefoglalólag hadd érintsem mégis a halandók nyomorúságainak
feltüntetése végett. Akkor történt ugyanis, hogy Xerxessel
és megszámlálhatlan, hihetetlen nagyságú seregével, a mely
állítólag körülbelül egy millió fegyverbl, ezerkétszáz vértes
orrú hajóból és háromezer teherszállító hajóból állott, a Thermo-
pylae szorosában szembeszállott Leonidas, a spártaiak királya,
nagyon kevés, csak négyezer emberrel és három napig állotta a
harczot. A negyedik napon aztán Leonidas, mikor mindenünnen
körülözönleni látta az ellenséget, elbocsátván szövetségeseit,
a saját katonáit, a kik csak hatszázan voltak, amaz emlékezetes
szózattal lelkesítette : Reggelizzetek ; az estebédetek úgyis az
alvilágban lesz. És volt bátorsága megtámadni azt az óriási
sereget és egyfolytában egész éjen át is, st a következ nap egy
részében is mindig csak vágta az ellenséget, annyira, hogy
emberei nem az ellenfelek csapásaitól, — hiszen azok senki ellen
nem védekezve, csakúgy vagdalkoztak, egymáson is sebeket
ütve — hanem saját fáradalmaiktól kimerülve, gyztesen bár
s nem halálos ütéseket kapva, hanem halált osztogatva dltek a
halálba. Ily módon halt meg Leonidas övéivel. Xerxes pedig
kétszeresen legyzetve, tengeri ütközetre készül ; de aztán meg-
rettenve az athéniek várától és a görögök vitézségétl, a sereget
Mardoniusra hagyja s maga Abydusnál egy haj ócskára szállva,
csak egyetlen hívétl kísérve, visszatér Perzsiába. Mardonius
Boeotiában megütközvén a görögökkel, csapatait elvesztvén,
fejeldelmi kincsekben bvelked tábora is martalékul esvén,
kevesed magával, mint valami csupaszon menekül hajótörött,
megfutamodni kényszerült. És csodák-csodája ! a perzsák serege.
*) V. ö. Orosius, Hist. II. 4. 8— 11. 25. ; História Miscella I. 19,