Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

34 PÉTER TRÓNRALÉPTÉNEK ÉS BUKÁSÁNAK KÖRÜLMÉNYEI.
mutatkozó ellenmondásokat a legtöbb helyen egyszeren
elkerülik, figyelmen kívül hagyják s csak néha, akkor is úgy
mellékesen próbálják megegyengetni. Pauler pl. az Árpádokról
szóló nagybecs munkájában szinte csak átsiklik Péter ural-
kodásának els szaka fölött. Rövidre fogva elfogadja a hagyo-
mányos adatokat ; de még így
is érzi, hogy nem hagyhatja
szó nélkül az azokkal éles ellentétben álló német hadakozást.
Megjegyzi tehát, hogy Péter azért harczolhatott a németek
ellen, ha barátjuk volt is. Példa rá — úgymond — II. Ottokár,
a ki szintén szerette a németet és a franczia-barát porosz Nagy
Frigyes, a kit a írancziák iránti nagy szeretete sem tartott
vissza a írancziák elleni háborútól.^) De bármilyen megveszteget
is a dolgoknak ilyetén való párhuzamosítása, a legfon-
tosabb kérdést mégis válaszolatlanul hagyja :
meg hát Péter a németeket közvetlenül elzetése eltt ? —
miért támadta
Határozottan MarczaH Henrik figyelmeztet arra a körülményre,
hogy krónikáink nem a Péter korabeli állapotokat festik. 2)
Ezen fontos észrevétel után azt várhatnók, hogy mérlegbe
veti a kútforrásokat és kiszedegeti bellük azt, a mi a história
számára való, lejebb szorítja azt, a mi a vonal alá való, a hol
is minden történeti hagyomány kell tiszteletben részesítend.
Ezt azonban meg nem cselekszi. Talán azért, mert nem kívánja
a hagyományokat túlságosan megbolygatni, idézett krónikás
feljegyzéseinket az egyik szavával értékeseknek, a másikkal
súlytalanoknak mánsíti, ilyképpen szólván a Budai Krónika
idevonatkozó sorairól : »Krónikánk gyönyör képét rajzolja
általánosságban az idegenhez szító, nemzete iránt bizalmatlan,
e miatt erszakos és gylölt uralkodónak. Ha a kép egyes
vonásai nem is felelnek meg a történeti valóságnak, az egész
mégis történetileg h, a nemzeti érzés legmélyebbjébl fakadó. « *)
»A kor és a helyzet látszik visszatükrözdni e rajzban, és e
s meglehet, hogy Gizellát épp oly igazságtalanul vádolták seink, mint
a mily ok nélkül tiszteli szentnek a jelen azt, kit az egyház szentéi
közé soha fel nem vett ... ki kell emelnem, hogy Szt. Istvánnak igenis
lehettek okai ... az ifjú Orseolo Pétert választani utódjának . . . egy vitéz
és bölcs családnak ivadékát, egy szentnek kis unokáját, kinek tehetségei
nyilvánvalók lehettek. « — Látni fogjuk, hogy mennyivel helyesebb ez az
els nyom, mint az, a melyet késbb követett !
1) I. m. I. 535. — 2) I. m. II. 9— II. — 3) I. m. II. 10.