Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

432 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VIII. 33.
ket anélkül, hogy bármily megunást okozna ? Ha már e földi
királyokat vagy császárokat is az szétfolyó és elmúló dicsségükben
bizonyos ámulattal és bizonyos ünnepélyes hangu-
lattal nézzük :
mit
gondoljunk, mily felmérhetetlen örömtl
áradozók s a léleknek mily elképzelhetetlen örömujjongásával
eltelve lesznek azok, a kik a királyok királyát s mindeneknek
teremtjét a maga összehasonlíthatatlan ékességében és soha
el nem porladozó dicsségében az angyalok és emberek égi
seregeitl körülvéve látni fogják? De nemcsak látni fogják,
hanem látván t, szeretni is fogják és szeretvén t, magasztalni
fogják. Amiért is szépen mondja a zsoltáros :
i) Boldogok, a kik
a te házadban lakoznak s mindörökön-örökké dicsérni fognak
téged. A boldogság tehát nem egyéb, mint látni Istent, a kire
szüntelenül s megunás nélkül feltekinteni vágynak az angyalok ;
s t látván, szakadatlanul és megelégülés nélkül szeretni is
akarják ;
mivel pedig megszerették, fáradhatatlanul ellankadás
nélkül dicsíteni kívánják és örvendezni mindezeknek szivük
kimondhatatlan ujjongásával és elképzelhetetlen örömével,
szomorú dolgok zavaró közrehatása nélkül, mindörökön-örökké.
Minthogy pedig ez ebben az életben teljesen el nem érhet,
azért méltán van mindez ama mennyei államnak fentartva.
Ezért mondja ismét a zsoltáros: 3) Minden örvendezknek lakozása
te benned vagyon. Azzal azonban, hogy eredetileg nem is egészen
azt mondja :
örvendezknek,
hanem inkább :
^)
az örvendezökhöz
hasonlóknak, jelzi azt, hogy az az öröm messze felülmúlja az
életbéli örömünket. Minthogy tehát a boldogok teljesen és tö-
kéletesen az Isten látásán való örömüknek örülnek, melyet
senki tlük el nem vehet, hogyan lehessen feltételezni róluk,
hogy küls dolgokban gyönyörködnének, holott már itt a jelen
életben is, a hol csak mint valamely tükörbl vagy rejtvénybl*)
alig hogy megizelíthet az a dicsség, a szenteket gyakran
annyira felemeli az égiekrl való elmélkedés, hogy összes érzé-
keiknek természeti rendeltetésüktl való elvonásával csakis
ama bels édesség boldogságát érzik ? De azért nem kell azt
hinnünk, hogy ámbár a megújítandó égben s a megújítandó
földön mindeneknek jobbra változtával mindenek ragyogó
1) LXXXIII. 5. — 2) Péter i. lev. I. 12. — 3) LXXXVI. 7. —
*) Pál I. lev. a kor. XIII. 12.