Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. II. 28— 30. 129
idig a rómaiakat csak megölni lehetett, de foglyul ejteni nem.
Akkor azonban csúfságosan elfogták ket, ruháikból és fegyvereikbl
kivetkztették, kezesek adására is kényszerítették
és szégyenletesen menesztették ket haza. Es a mint Orosius
mondja, ma már vagy egyáltalában nem léteznének a rómaiak,
vagy Samnium uralma alatt szolgálnának, ha a szövetséghez
való hséget, melynek megtartását a nekik alárendelt népektl
megkövetelik, k maguk a samnitoknak való alávetettségükben
megtartották volna. A következ évben a rómaiak már
megszegik a szövetséget és Papyrius consul vezetése alatt a
Samuitokkal ismét hadba szállnak. Errl a Papyriusról azt
mondják, hogy olyan nagy vitézség és erély vezér volt,
hogy, ha az ellenük jött volna, még Nagy Sándorral is szembe
merték volna állítani.
29.*) — A Város alapításától a 450. évben, mikor Sándor
halála után s az birodalmának az femberei által történt
egjmnás között való felosztása s ezáltal romlásba döntése után
a rómaiak országa, hogy úgy mondjam, nevel mesterének
elhunytával a maga tekintélye lábán és szabadsága talaján
kezdett megállani, Quintus Decius Mus és Fabius Maximus
negyedszeri consulsága idejében összeesküdött ellene négy
nagyvitézség nép : az etruskok, umbrok, samnitok és gallusok.
A rómaiak pedig, a kik, miként feljebb mondtam, megérték
már erteljes korukat, az ellenséget észszel s hadi csellel megosztani
törekedtek. így tehát az etruskokat és umbrokat mezik
termésének felgyujtásával hazatérni kényszerítik, maguk pedig
a Samuitokkal és gallusokkal csatába ereszkednek, melyben
mindkét részrl nagy elszántsággal harczoltak, úgy hogy Decius
az légiójának 7 ezer emberével elesett, Fabius viszont levágván
az ellenfélnek 50 ezer emberét, gyztes maradt. Mikor azonban
a rómaiak ebbl a gyzelembl visszatértek, nagy dögvész
támadta meg a Várost és így örömük gyászra fordult.
30.**) — A következ évben ismételten is legyzik a samnitok
a rómaiakat, de Papyrius consul küldetvén ellenük, még
is csak gyztes lett. A legközelebbi évben ezután Fabius Gurgis
harczol velük, de vereséget szenvedvén, visszafutamodik a
*) V. ö. Orosius, Hist. III. 21. — *) V. ö. Jordanis Romána i i
Orosius, Hist. III. 22., IV. 5.
Gombos : Középkori Krónikások. XII—XIV. 9