Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

134 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. II. 32—34.
nyomorúságainak és sorsuk állhatatlanságának bizonyítására.
Minthogy azonban ezt mások már eléggé fényesen és szép rendben
megírták, azért én most rövidség okáért szorosabbra szeretném
fogni ezt a történetet, annyival is inkább, mivel nem
rendkívüliséget hajhászva, hanem az esend dolgok nyomorúsá-
gainak szemléltetése végett írok. A háborúknak és ingatag
dolgoknak lánczolatát én ugyanis nem azért fzöm, hogy azoknak
példájával, a kikrl úgy ítélnek, hogy vitézül cselekedtek,
másokat is harczi kedvre gyújtsak ; hanem hogy a háborúkban
és eg5miást felváltó történeti eseményekben bemutassam a
mulandó dolgok nyomorúságait,
33-*) — A Város alapításától számított 483. évben tehát a
rómaiak Appius Claudius által, a ki Quintus Fabiusszal consul
volt, megkezdték az afrikai háborút s elször is Hierot, a syracusabeliek
királyát, a kit a punokhoz atyafiságos kötelékek fztek,
készültek háborúval leverni. Miután pedig ezt nehezebb
fáradság nélkül legyzték, egyezményes békedíjért elfogadták
az békeajánlatát. Ezután ostromzárral körülfogták Siciliának
Agrigentum nev városát, a hol Hannibál parancsnoksága
alatt a punok csapatai és rségei szálláson voltak. Minthogy
pedig vezérük végs Ínségbe jutott, a várost végre elfoglalták ;
királyukkal titkon kiszökve csak kevesen menekültek meg, a
többieket eladták rabszolgavásáron. Ezután Gneus Comelius
Asina és Gaius Duilius consulsága alatt maguk e megnevezett
consulok vezetik a tengeri ütközetre készül punok ellen a
rómaiak hajóhadát ; miután pedig Hannibál Comelius Asinát
meghívta béketárgyalásra s aztán csalárdul megölte, Duilius
vívta meg velük a tengeri ütközetet és több ezerét levágván
vagy foglyul ejtvén, maradt a gyztes. Mikor pedig ismét
megújították a háborút Hanno nev királyuk alatt, Scipio, a
saját maga és Gaius Aquilus Florus consulsága alatt sok katonájukat
elpusztítván, megfutamította ket.
34.**) — Ezek után a sors Regulusnak juttatta a pún hábo-
rút. Regulus a Bagrada folyó mellett ütötte fel táborát, s ott
egy csodás nagyságú kígyó, melynek bre 220 lábnyi volt, a seregébl
sok katonát felfalt, mígnem Regulus nem kevésbbé csel-
*) V. ö. Orosius, Hist. IV. 7. — **) V. ö. Orosius, Hist. IV.
8— II ; Uraug. Ekk. (Chron. Frutolfi Mich.) VI. 78—79.