Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

320 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VI, 35— 36.
Ambrosius Theodosiust véres öldöklései miatt a templom
bejárójából kirekesztette.
36.*) — Itt tartom kifej ezendnek azt, a mit fentebb el-
halasztottam, hogy a római birodalomnak, a melyet Dániel ^) a
vassal hasonlított össze, részben vas, részben agyag lábai voltak,
a míg a hegyrl a nem kezek által leszakított ktl megüttetve,
összeroskadt. Mert ugyan mi mást érthettem volna — a nélkül,
hogy a jobb véleménynek elébe vágnék — a nem kezek által
leszakított k alatt, mint az egyházat, fejének testét, a ki húsbéli
elegyítés nélkül a Szent Lélektl fogantatott s a szztl
született, az egyházat, a mely maga is emberi közremködés
nélkül úgy a lélek, mint a víz által újjá született ? Ezen dics
szz, mivelhogy makula nélkül új emberré, mintegy ifjú leánynyá
újhodott meg s ezért ránczok nélkül van s így naponta
szznek maradva új és szép népet szül. A mint fejének anyja-
ként szz maradt a természet törvényeinek ellenére és mégis
új és szép szülöttet hozott a világra, úgy örvendett szüzességén,
hogy még sem maradt magtalan. Ezt a birodalmat tehát a
vége felé, a mire a lábak mutatnak, a melyek vasból valók
a háborúban, agyagszerek alkotásukban, — a gyengébb részén
tagadhatatlanul megrendítette, a midn úgy tetszett neki,
hogy a város királyát nem tiszteli mint a földkerekség urát,
hanem mint emberi alkotásánál fogva anyagból készült teremtményt
az átok kardjával sújtja. Hogy az, a mely elbb kicsiny
és alacsony volt, micsoda nagy hegygyé növekedett, azt most
már mindenki láthatja. De hogy ebbl milyen nagy baj, mennyi
háború és háborús veszedelem származott, hogy hányszor
ostromolták meg, vették be és pusztították ki a szerencsétlen
Rómát s hogy pápát pápa fölé, valamint királyt király fölé
helyeztek, — ezt elbeszélni undorodom. Végtére is annyi bajt,
oly sok szakadást, a lélekre s testre nézvést egyaránt annyi
veszedelmet rejt magában ezen idknek forgataga, hogy az
üldözés borzalmával s az id hosszadalmasságával egymagában
is elegend volna az emberi nyomorúság szerencsétlenségének
megbizonyítására. A megnevezett Gergely pápát ugyanis a
király a Városból kizte és Gibertus ravennai érseket tolta
fel a helyére. Gergely Salemumban maradt s úgy beszélik.
*) V. ö. Uraug. Ekk. i. h. ad ann. 1084. — ^) II. 34.