Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VIII. 28. 419
keik fel nem szállanak szíveikbe. De viszont mit jelent az, a mit
másutt mond :
i) Ki fognak lépni és látni fogják a holtak tetemeit,
a kik engedetlenek voltak ellenem ? Vájjon hihet-e, hogy el
fogják hagyni azokat a boldogságos lakóhelyeket és a gonoszok
gyötrelmeinek helyszíni látására ki fognak vonulni ? Távol
legyen tlünk. Ha tehát az örök jónak élvezetébl ki nem moz-
dulva csak tudatuk által fognak küépni, miképpen lesznek
akkor az elzményekrl meg nem emlékezk ? ^) Vagy tudni
fogják a mások bünhdéscit, ellenben a saját átélt nyomorúsá-
ga ikat, melyekbl való szabadulásukért megváltójuknak hálát
adni tartoznának, a feledésnek adják ? E tekintetben tudnunk
kell, hogy kétféle tudat van és kétféle feledés. Másként tudja
ugyanis a beteg az betegségét a tapasztalásból, másként az
orvos az tudományos ismerete által. Éppen így másként
feledkezünk meg azokról, a miket tapasztalásból ismertünk
meg, és másként azokról, a mikrl csak tudományos szorgalom-
mal, tapasztalás nélkül, szereztünk tudomást. A miként tehát
meglesz a szenteknek teljes visszaemlékezésük mindazon dol-
gokra, a melyek gyönyörséget szerezhetnek, azonképpen
semmi olyas dolog, a mely bántó lehetne, nem fogja érinteni
a lelkiismeretüket, úgy hogy teljes bségében legyenek mindannak,
a miért Megváltójuknak hálával tartoznak, de semmi
olyast emlékezetükbe ne idézzenek, a miért fájó szívvel bánkódniok
keUene a multakról való megemlékezéskor ; st inkább
mindennem gyönyörségekben bvelkedve és tökéletesen
örvendezve Isten békéjének, a mely minden képzelmet meg-
halad, a mint kívülrl semmiféle kísértés nem fogja ket zak-
latni, azonképpen bensleg sem fogja érinteni szomorú dolgokra
való visszaemlékezésnek semminem fájdalma. Meglesz tehát
a tudatuk, de a maguk boldogságának nagyobb halmozására
és csakis az Megváltójuk határtalan jótéteményére való
visszagondolással ; tudni fognak, de úgy, mint a kik tapaszta-
lásból nem ismerik sem saját cselekedeteiket, sem a gonoszoknak
pokolbeli kínjait ; tudni fognak, de úgy, hogy necsak a
saját boldogságukon örvendezzenek, hanem egyszersmind okuk
legyen hálákat adni az ö Istenüknek, a ki bár egy anyagból
teremtette ket, mégis könyörületes szívvel távol tartotta ket
1) LXVI. 24. — 2) V. ö. Aug. De civ. Dei XX. 21., XXII. 3.
27*