Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

188 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. III. 21—22.
21.*) — Az Ür megtestesülésének ii8. évében hunyt el
Traianus, uralmának 19. évében vérhasban Isauria Seleucia
nev városánál ; az uralomban unokanvérének fia, Adrianus
Helius követte, a 12. Augustus óta. Ez Quadratustól, az apos-
tolok tanítványától és az athéni Aristidestl, egy hittel és
bölcseséggel teli férfiútól intve, megparancsolta, hogy vád
tárgya nélkül ne büntessék a keresztényeket. Mivel az államot
is igen igazságosan kormányozta, a haza atyjának neveztetett
és felesége felséges nnek. Ugyan a sauromatákat háborúban
leverte, a zavargó és Palesztinába visszatérni törekv zsidókat
megfékezte, megparancsolva, hogy engedély nélkül nem szabad
belépniök Jeruzsálembe, a keresztényeknek ellenben megengedte
az ottlakást. Uralmának 3. évében Sándor, Róma városának
fpapja meghalt és helyébe Sixtus lépett. Alexandriában is
Primus halála után Justust választják helyébe. Valóban,
Jeruzsálem városát, mióta a zsidókat Helius Adrianus kizte,
nagyon javította a császár, nevérl Heliának nevezte és pogányok
lakták. így a 15 pap után, a kik Isten államát a körül-
metélés rendje szerint Jakab apostoltól egészen addig az ideig
kormányozták, már a hívk más rendje szerint való papok
kezdték kormányozni, a kik közül az els Marcus volt, már Xixtus
halála után, midn Telesphorus kormányozta a római egyházat
és Justus után Neumenes igazgatta az alexandriai egyházat.
22.**) — Midn tehát Isten állama, azaz az egyház, szélté-
ben-hosszában elterjedt a földkerekségén, a régi ellenség alapo-
sabban törekszik üldözni és a ki azeltt küls üldözésekkel ostro-
molta, most bels háborúval, azaz eretnekek mérgével igyekszik
megfertztetni. Merander után két igen gyalázatos eretnek
támadt, Satuminus Antiochenus és Basilides Alexandrinus.
Ezek közül Basilides követinek azt hirdette, hogy Pythagoras
módjára öt éven át hallgassanak és Krisztus hitét az üldözés
ideje alatt tagadják meg. Hirenaeus írja, hogy Carpocrates eretnek
is akkor élt. De Krisztus egyházát, mely szilárd kre épült,^)
sem kívülrl a viharok, sem belülrl a lázadások nem voltak
képesek megingatni; nemcsak kiváló papjai voltak, a kik szóval
*) V. ö. Orosius, Hist. VII. 12 ; Eus. Hist. eccl. IV. 4—6 ;
Uraug. Ekk. i. h. 104. — **) V. ö. Eusebii Hist. eccl. (a Rufino transl.)
IV. 7— 9. — 1) Lukács evang. VI. 48.