Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VII. 9— 10. 335
életmódjukban és társalgásukban pedig nem lovagoknak,
hanem szerzeteseknek látszanak. A szigor is úgy a szerzetesi,
mint a papi rendben azóta mind mai napig jobban és jobban
kezd nni, úgy, hogy Isten igazságos Ítéleteképpen, a míg a világ
polgárai a szennyben mindinkább elmerülnek, az polgárai az
6 kegyelmébl mindinkább eljutnak az erények teljességéhez.
De most már térjünk vissza a történethez.
Mialatt a két sereg a megnevezett folyó partján táborozott
és némelyek, a kik magában a folyóban szálltak szembe egymás-
sal, halálukat lelték, a fiatalabb Henrik, mivel látta, hogy atyjának
minden ereje Beroe cseh herczegben és Leopaldus rgrófban
van, a kinek nvére a megnevezett herczeg felesége volt, ezt a
kettt minden módon rávette, hogy pártoljanak el atyjától, az
rgrófnak nül Ígérvén nvérét, a ki Frigyes sváb herczeg halá-
lával éppen akkpr özvegygyé lett. Ezeknek átpártolásával a
császár hátrálni kényszerült s hatalma ettl fogva apadni kez-
dett, a íiatalabbé pedig növekedni. Rothardus moguntiai érse-
ket az elüzetése utáni 8-ik esztendben ekkor helyezte vissza
székébe a fiatalabb Henrik.
10.*) — Nemsokkal ezután a Rhenus melletti Binge városká-
ban tartott megbeszélésen a fiú arra inti atyját, hogy az egyházi
átkot illetleg a római székkel szemben engedelmességet mutas-
son. Az atya pedig ebben az ügyben a fejedelmi gylés össze-
hívását kéri és kérésére a birodalom valamennyi elkeljét meg-
hívják az Ür legközelebbi születésnapján a Moguntiában tartandó
birodalmi gylésre.
Ez idtáj t Balduinus király Aschalont ostromzár alá vette
és adófizetjévé tette. A szaraczénokkal is csatázott s kevéssel,
azaz négyezerrel — inkább isteni, mint emberi ervel — 50.000-et
vert meg, a mikor is azok egyik fejedelmét elfogták, a másikat
meg levágták. A htlen Alexius császár pedig, a ki a szívében
a már régóta megfogamzott gonoszságot tovább rejtegetni nem
tudta, a leggaládabb módon a turkokkal szövetkezik, a kik csaknem
kétségbe estek már és istentelenül átadta nekik a mieink
részérl annyi véráldozattal megszerzett Nicaeát. Nézd e gonosz
idket, a midn két császár támad Isten ellen, t. i. a keleti s a
nyugati.
*) V. ö. Uraug. Ekk. i. h. ad ann. 1105 (49.).