Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. II. 34—35. 137
hivatottak vagyunk az igazság megismerésére, miképpen fogunk
nemtudással mentegetzni ? Azonban azt mondhatná valaki :
a halált ugyan, a bölcsek szerint, az erénjmyel szemben meg
kell vetni ; de azért talán csak nem kell az evangélium szerint
az égi haza iránti szeretetbl e világot és annak kivánatos-
ságait is megvetni ? Mi lehetne ennél badarabb, mi helytele-
nebb, mi esztelenebb beszéd ? Mintha bizony minden világi
élvezetet be nem rekesztene, be nem végezne és ki nem oltana a
halál. Ezért mondja a bölcs :^) A kimúló legyek elvesztik a kencs
kellemes illatát. így tehát nem marad más hátra, mint hogy
mi, a kik nyilván benne vagyunk az egyházban, például szol-
gáljunk a pogány népeknek, a próféta mondása szerint : Pirulj
Sydon, mondja a tenger ;^) vagyis piruljunk a mi gonosz csele-
kedeteinkért és megtérvén, ragadtassuk ki magunkat e vüági
dolgok szeretetébl az örökkévalók utáni vágyra. De elég
ebbl ennyi.
Regulus Atilius és Lutatius consulsága alatt a rómaiak
az elzk után még annyi újabb veszedelemmel is megtiporták
a karthágóiakat, hogy akkor végre a rómaiak által kitzött
feltétellel is elfogadták a békét. A feltétel pedig az volt, hogy
20 éven át évenkint háromezer talentumot fizessenek hadi
kárpótlásul, s hogy kivonuljanak Siciliából és Sardiniából,
melyeket akkor foglaltak el. Megkötötték pedig ezt az egyezséget
a pún háborúnak kezdetétl számított 23-ik évben. Hogy ebben
a háborúban hány király, hány consul avagy senator pusztult
el, s hogy mekkorák voltak mindkét népnek vereségei, azt
elszámlálni ember nem tudja. A Janus kapuját Numa óta akkor
zárták be másodszor.
35.*) — A Város alapításától az 507. évben ennek a gyzelemnek
az örömét nagyon nagy szomorúság elzte meg. A Várost
ugyanis egyrészt a Tiberis áradása, másrészt egy nagy tzvész
pusztította s a házakat és embereket nyomorult veszedelembe
döntötte. Ugyanezen napokban az alpesi gallusokkal is háborúskodtak
a rómaiak s elször legyzettek, de másodszor k
gyztek. Ugyanakkor történt az is, hogy a karthágóiak meg-
sértették a békét. A második pún háború tehát már innen
számítódik.
^) Eccl. 10. I. — 2) isa. 23. 4. — •) V. ö. Orosius, Hist. IV. ii—12.