Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

150 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. II. 45— 46.
ték sereggel, a ki Archelausnak loo ezer emberét megölte s
az athéniek városát sokáig ostromolván, végre el is foglalta.
Mitridates megtudván övéinek vereségét, 8;^ ezer válogatott katonából
álló sereget küldött Archelausnak segítségül, melybl
aztán állítólag 50 ezerét levágtak. Harmadszor is megütközött
Archelaus Syllával, de ismét legyzetett, úgy, hogy ott már
összes csapatai elestek. Ezen és más megszámlálhatatlan csa-
pások folytán, melyeket hosszas dolog volna mind elsorolni, az
a nagyhatalmú király, a ki majdnem az egész Keletet leigázta
vala magának, annyira jutott végül, hogy , a ki azeltt nem-
csak népeknek, hanem királyoknak is parancsolt, a ki nem is
félt soha fegyvertl, hanem csak méregtl, s a ki éppen ezért
testi szervezetét sok ellenszerrel edzette a méreg ellen, ez, mon-
dom, úgy háborúinak szerencsétlen kimenetelei folytán, valamint
azon való elkeseredése miatt, hogy fia t aknamunkával
le akarta tenni királyságáról, annyira jutott, hogy méreggel
akarta magát elemészteni, de elzleg orvosi szerekkel meg-
ersített szervezetén a méreg sem fogott. Megöletvén tehát
feleségeit és leányait, mivel maga, mint már említtettem, sem-
miféle fajta méregtl nem tudott meghalni, egy katonával
gyilkoltatta meg magát. így múlt ki ez életbl életének 72.
évében s a halandók nyomorúságos sorsának példáját hagyta
nekünk. Azt beszélik róla, hogy a mikor a fia kikergette orszá-
gából, a várfal fokáról letekintve kérlelte fiát, de az nem hall-
gatta meg. Minthogy Farnaces a halálba kerget engem, ha csak-
ugyan vagytok, ti honi istenek .... így sóhajtozott, s ezzel
kétségbe vonta, hogy azok igaz istenek volnának.
46.*) — A Mitridates elleni háború bevégzése, a társadalmi
és polgári bajok elaltatása és Catilina pártütésének teljes elnyomása
után a rómaiak nem bírták már türtztetni magukat
egymás között és kezdtek meg nem férni birodalmuk eddigi
határai között, hanem provinciájukká kívánták tenni az egész
földkerekségét. E végett Pompeius, az leghíresebb hadvezérük,
Ázsiába hadjáratot vállalt s rövid id alatt majdnem az egész
Keletet alávetette a rómaiak uralmának, némely királyokat
*) V. ö. Josephus, Antiquitates Judaicae XIV. 8 ; Josephus, De
bello Judaico I. 5 ; Orosius, Hist. VI. 6; Augustinus, De civ. Dei. XVIII.
26. 45.