Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

234 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. IV. I9—20.
maradt, kimondották, hogy mint engedetlent meg kell fosztani
püspökségétl ; de a nép lázongott és követelte. Végre a császár
a püspökök határozatát megersíti, Jánost leteszik és szám-
kivetésbe hurczolják. Sokan még azok közül is, a kik gylölték,
sajnálkoztak fölötte, és azt mondták, hogy János méltatlanul
szenved, kivált akkor, a mikor már mindenki eltt nyilvánvaló
ln, hogy Theophilus gylölködése miatt ítélték el. Akkor
Syricius és Anastasius pápasága után Innocentius székelt Róma
városában. Jánost a földrengés miatt, mely az letétele idejé-
ben kárt okozott a polgárságnak, a császár és a nép nemsokára
visszahívta ; de burkoltan ismét megrágalmazá a császárnét.
S midn ez újból cselt sztt ellene, akkor tartotta azt a hírhedt
vádbeszédet, mely így kezddik : Ismét dühöng Herodias, és
ismét zavarog, újból tánczol, újból az asztali tálban szeretné meg-
kapni János fejét. E miatt még inkább felháborodott Eudoxia,
ismét letétette és számkivetésbe küldette. Ezt Innocentius nem
helyeselte és a papságnak írásban bizalmasan meghagyta, hogy
ne válaszszanak mást. De ezalatt meghalt János és ezzel a vitának
véget vetett. Nemsokára Theophilus is elköltözött és székét
Cyrillusra hagyta. Ez a Theophilus, ámbár János ügyében vádol-
ható, de egyébként kitartó bajnok volt az arrianusok és antro-
pomorphitanusok ellenében, a kiknek nem régen keletkezett
eretneksége Istent testi külsvel képzelte. Ez az eretnekség
annyira megfertztette Egyiptom egyszerbb szerzeteseit és
remetéit, hogy Alexandriába mentek és az igaz hit nyilvánítá-
sáért lázongtak Theophilus ellen s ha az említett fpap gyors
elhatározással nem mondta volna : Látlak titeket, mint Isten
arczát, — a feldühödött nép haragja ell nem menekült volna.
Ugyancsak ez idtáj t, Honorius és Archadius uralkodása alatt,
Szt. Márton püspök és Ambrosius, Isten államának igen hasznos
papjai az Ürba költöztek. De már térjünk vissza a történet
fonalához.
20.*) — A gótok tehát Theodosius halála után, midn fiai-
tól a szokott ajándékokat nem kapták meg, Rufinus patrí-
cius tanácsára királyt választottak maguknak és az udvartól
*) V. ö. História Tripartita X. 35., XI. i ; Orosius, Hist. VII. 36 ;
Uraug. Ekk. MG. SS. VI. 125 ; Jordanes c. 28., 29 (Középkori Krónikások
III. 77—80).