Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

226 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. IV. I3— 14.
val is leginkább tcrmékenyíté meg Isten egyházát, egyszerre
vette fel a keresztség és a papság szentségét. A császár lUyricumban
zsinatot hívott össze és ott a nicaeai zsinatot megersítve,
felséges uralkodótársaival e módon írt : A
nagy, kegyes, gyztes
és felséges császárok, Valentinianus , Valens és Gratianus Asia
dioecesis, Phrigia, Carophrigia, Pacatiana püspökeinek az Úrban
üdvözletet. Nagy zsinatot ünnepelvén Illyricumban és pontos vizs-
gálatot tartván az üdvözít igérl, bebizonyították a boldog püspökök,
hogy az Atya, Fiú és Szentlélek Háromsága egylényegü. Ettl el
nem térve a nagy uralkodó vallásának igaz szolgálatát gyakorolják.
Elhatároztuk tehát, hogy ez hirdettessék, de úgy, hogy ne mondhas-
sák némelyek : ^Követjük a hazát kormányzó császár vallását és
nem inkább annak engedelmeskedünk, a ki nekünk az üdvsség
parancsait átaladta.« Ugyanis Krisztusunk evangéliuma így
mondja : ^) »Adjátok meg a császárnak, a mi a császáré és Istennek,
a mi Istené.
14.*) — E napokban Damasus uralkodott Liberius után
Róma városában, Athanasius sok küzdelem után papságának
46. évében boldog véggel elpihent s Pétert, kísértéseinek társát
tette a maga helyébe. Ezt az arrián Lucius székérl elkergette és
Rómába szalasztotta.
Ugyanebben az idben virágzott Egyiptomban a remeteélet
és Antal sok ezer tanítványa filozofált a magányban. Kitntek a
többi halandó közül a két Macharius, Isidorus, Pambos, Moyses
és Benjámin, Sciron, Helias és Pál, Hilarion, Pachumius, János
és mások apostoli jeleikkel és csodáikkal. A ki erényeiket, fölötte
önmegtartóztató életüket és az emberi törékenységet túlhaladó
fáradalmaikat megismerni óhajtja, olvassa Jeromost, a Hármasnak
nevezett történetet és az Atyák Eletét. Midn közülük
Moysest püspökségre hívták meg és felszentelésre Lucius
alexandriai fpap elé vitték, azt nyilvánosan eretneknek nevezé
s nem engedte meg, hogy fertzött és véres kezeit, a melyekkel
szent és hith férfiakat katholikus hitükért számkivetésbe kül-
dött, föléje helyezze ;
fel a papi szentséget.
és a számkivetésben él püspököktl vette
1) Máté XXII. 21. — *) V. ö. Hist. Trip. VII. 13., VIII. i ;
Rufinus, Hist. eccl. (Cont. Euseb.) XI. 6—8 ; Chron. Reginonis, MG.
SS. I. 547 ; Orosius, Hist. VII. 3 í.