Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. III. I4. 179
segítségével csodákat müveivén, nem átallotta magát istennek
nyilvánítani. Péter pedig Rómában az élet üdvrevezet igéit
kezdte tanítani és a mit szájával tanított, a jelek hatásosságával
megersítette. Ettl kezdve léteztek Rómában keresztények.
E napokban Márk, a ki elször igazgatta az alexandriai egyházat,
Péter szájából az evangéliumot Italiában latin ékesszólással
megírta. Ugyanis Máté az övét azeltt Judaeában héber nyelven
írta. A két másik, tudniillik Lukács és János az övéiket késbb
görög nyelven adták ki. Péter ettl fogva Rómában székelve,
Isten államát él kövekbl, szóval és példával akarván fölépíteni,
a földkerekségnek legnevezetesebb városait Krisztus polgáraival
és papjaival ékesítette. Ugyanis szent Apollinarist Ravennába,
Kelement Mettisbe, Galliának legvirágzóbb városába, Tre-
veribe pedig egyszerre három elkelt, Valeriust, Euchariust és
Maternust küldte. Miközben ezek az Alpeseken átkeltek, Mater-
nus útközben meghalt ; ezen eseménytl megdöbbenve, társai
Rómába visszatérnek. Erre a szent apostol, mint mondják, a
pásztorbotot küldte velük a meghalt feltámasztására. Midn
ezek sírja helyére érkeztek, már 33 napja feküdt az emlékjel
alatt ; mégis az Istenben való hittel és jó tettekkel teli férfiak,
mesterük megbízásában érintvén oda a botot, társukat a halálból
feltámasztották. S mint a hír mondja, Eucharius és Valerius
után annyi éven át kormányozta a treveri és agrippinai egyházat,
a hány napig azeltt a sírban feküdt. Mutatják még most
is azt a botot az elbeszélt esemény hiteléül Treveriben és Agrippi-
nában, úgy, hogy a fels részét bírják a treveriek, az alsót a
coloniaiak. Abban az idben Claudius a britannokat, mert a
szökevényeket nem adták ki, hadsereggel megtámadja és vérontás
vagy harcz nélkül az igen vad népet meghódoltatja. Még
az Óceán végén lev Orcades szigeteket is birodalmához csatolta,
és — csodálatos — a hatodik hónapban elutazása után tért
vissza a Városba. Uralmának 7. évében, húsvét ünnepén akkora
lázadás tört ki Jeruzsálemben, hogy a templom ajtainál a nép
tolongásában 30.000 zsidó tapostatott össze. Uralmának 9. évé-
ben a Városból kizette a zsidókat, a mit nemcsak Josephus,
hanem Suetonius is elmond : Claudius, beszéli, a Krisztus hujto-
gatása folytán folytonosan zavargó zsidókat Rómából kizte.
A következ évben akkora éhség volt a Városban, hogy a császár,
midn a fonim közepén gyalázatosan kenyérdarabokkal dobál-
12»