Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. II. 30— 3I. 131
látjuk azokat is, a melyek a dicséretek között véknyán kicsörge-
dezhettek. Még a samnit háború teljesen be sem végzdött,
már megkezddött ama nagyarányú és nagyhír háborúja
Pyrrhusnak, a ki a nagy Achilles nemzetségébl vezetvén le
származását, az epirusbeliek királyságát bírta. Okai pedig e
háborúnak a tarentumiak voltak.
31.*) — A Város alapításától a 464. évben a tarentumiak
a rómaiaknak hozzájuk betér hajóhadát körszínházuk nézterérl
ellenségesen megtámadták s azok közül, a kik futás közben
elestek, némelyeket elfogtak, másokat megöltek. Midn pedig
a rómaiak ezt elbb követség útján felpanaszolták és nem kap-
tak elégtételt, Aemilius vezérlete alatt ellenségesen betörtek
határaikba és tzzel vassal pusztítottak. A tarentumiak, úgy is
mint a lacedaemoniaktól származottak, követséggel zaklatták
Pyxrhust, Epirus királyát és segítséget kértek tle. Ez, mikor
a rómaiak ellen háborúba indult, jóslatot kért a hazugságos
és ámító delphibeli Apollótól s annak szokása szerint való kétértelm
feleletet kapott tle. Azt mondja ugyanis :
Már látom Pyrrhust megverni a római népet.
Pyrrhus tehát és a rómaiak Levinus consul vezetése alatt,
nem a földi élet múló javaiért, hanem a dicsségért és a szabadság
védelm.ére, Campania egyik városa, Heraclia mellett és a Lyris
folyó mellett csatába ereszkednek s aztán ádázul hadakoznak
nagyon sokáig, a mint mondják, ötven napig, minkét részrl
inkább meghalni készen, mintsem meghátrálni. Azt mondják,
hogy végre is a rómaiak eredtek futásnak, rémületbe esve az
elefántoktól, melyeket akkor láttak elször. Állítólag 14 ezer
nyolczszázhetven gyalogosukat vágták le, foglyul esett ezer 10.
A lovasok közül pedig levágtak 256-ot, elfogtak 702-t, zászlót
elvesztettek 22-t. Hogy pedig Pyrrhus gyzelme mellett is
mekkora veszteséget szenvedett, arról utóbb maga tanúskodik.
Mikor ugyanis visszatért Tarentumba, ott állítólag ily szavú
hálaadó felírást tzött ki Jupiternek :
Gyözetlen nép férfiúit gyztem le csatában,
Istenek atyja, de ok szintén legyöztenek engem.
*) V. ö. Orosius, Hist. IV. 1—3 ; Chronica Frutolfi i. h. 77.
9*