Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VII. 2']—28. 355
mot*) és a Város régi méltóságát felújítani óhajtván, vissza-
állították a senatoroknak már oly régóta tönkre ment rendjét
és felújítják a háborút a tiburiakkal. Ennek a nagy dühösségnek
p^^dig az volt az oka, hogy az elbbeni esztendben, a mikor a
pápával a megnevezett város ostrománál idztek, a polgárok
kitörtek, a kikkel kézi viadalra keltek, de aztán sok zsákmány
elvesztésével csúfosan megfutamodtak ^) ; s ezért azt ersítgetik
mind mai napig, hogy nem köthetnek békét semmiféle más
föltétel alatt, csak úgy, a mint mondottuk. A bölcs fpap pedig,
a ki elre látta, hogy Isten egyháza, mely a Városnak Constanti-
nustól ráruházott uralmát sok éven át hatalmasul megtartotta,
azt ezen ügybl kifolyólag elbb-utóbb elveszíthetné, ennek a
tervnek kivitelét minden módon, úgy fenyegetésekkel, mint
ajándékokkal megakadályozni iparkodott. És a midn a nép
ersbödésével szemben mit sem tudott elérni, ágynak esett és
— miután némelyek szerint a jövt illetleg látomása volt —
békességgel elszenderedett*) ; helyébe nagy egyhangú megválasz-
tással Caelestinus *) következett, a vallási dolgokban s a tudományokban
járatos férfiú. Ez idtáj t^) a veronaiak, a kik már
hosszú id óta viszálykodának a paduaiakkal, miután az azoknak
városa mellett futó folyót medrébl elterelték, összecsaptak
velük és sokakat foglyul ejtvén, ropant véres gyzelmet
arattak felettük.
28. — Az Ür megtestesülésének 1143-ik évében Kaloiohan-
nes konstantinápolyi császárt®) — a ki fiának, Mánuelnek,Gerdrud
királyné nvérével') való eljegyzése révén Konrád római király-
lyal baráti szövetséget kötött — Reimundus antiochiai fejedelem,
a ki azt a tartományt a várossal együtt pénz ellenében esküvel
neki odaígérte, a midn nagy haddal Syriába nyomult, az ígéretet
illetleg rászedte. A tiszteletreméltó gabalai püspök ugyanis,
N . . .,8) férfiasan eléje állt s a római pápa és a császár részérl
félelem nélkül figyelmeztette, hogy álljon el az ostromtól, mivel
a megnevezett város a latinok birtoka. Az pedig, mivel a feje-
delem rászedte, magát a várost megkímélte ugyan, de tzze 1vassal
elpusztítá az egész tartományt, még a remetéket is, —
1) 1143. — 2) 1142 jun. 12. — 8) 1J43 szept. 24. — *) II. —
(Szept. 26-án.) — 5) 1142— 1143. — *) II. János. — ') Berta, Bérengár
sulzbachi gróf leánya. — ®) Hugó.
23*