Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

408 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VIII. 23.
megszomorodottak vagytok; nem azért, mert megszomorodottak
vagytok, hanem mert megszomorodottak vagytok a bnbánatra ; és a
mely bnbánatról az Ür is mondja az evangéliumban : ^) Bn-
bánatot tartsatok, mert közeledik a mennyeknek országa. Az olyan
bnbánat ugyanis az igazi és gyümölcsöz, a mely által nemcsak
a bnök bocsánatát érjük el, hanem arra is érdemesülünk,
hogy bejussunk a mennyek országába. Csakhogy van ám a
bnbánatnak olyan értelme is, a mely szinte csak megbánás,
a milyen például a rablók és mindenféle gonosztévk meg-
bánása, kik vétségeiken rajtavesztettek és büntetésre ítéltettek.
Nem az bántja ugyanis ket, hogy a gazságot elkövették,
hanem hogy a gazságukért lakolniok kell ; nem is az a lelkük
vágya, hogy a gonoszság gyülölésébl kifolyólag bntl men-
tesek legyenek, hanem hogy a bn elkövetése után elkerüljék
a méltó büntetést. Az tehát hihet, hogy a poklokban efféle
bánat bántja a gonoszokat, minthogy úgy a saját büntetésük
borzalmának szakadatlansága, mint a mások üdvének és boldogságának
megirígylése csak még inkább megzavarja és meggyötri
ket. Az a bölcs tehát ily értelemben mondta : ^) Látván
tudniillik az igazakat a ders boldogságnak nagy állandóságá-
ban állani, meg fognak zavarodni borzabnas félelemmel és cso-
dálkozni fognak a nem remélt üdvözülés hirtelenségén. És akkor
végre e két dologtól indíttatva, tudnüUik a saját kárhozatuk
és a mások üdvözülésének megfontolásától, mondják majd
egjmiás között, megbánást hajtogatva és lelkük elszorulása
miatt sóhajtozva : Ezek
azok, a kikbl egykor csúfot ztünk s
a kiket gúny tárgyává tettünk.'^) Ebbl kiviláglik, hogy az a bölcs
nem az igazi és gyümölcsöz bnbánatról, hanem az álnok és
kierszakolt megbánásról vagyis inkább csak a fájdalomról
és zúgolódásról szólott. Különben pedig lássuk, hogy vájjon
azt a fent tisztelt dúsgazdagot igazi bnbánat vezette-e :
Kérlek tehát téged, atyám, küldd el t az én atyám házába ; van
ott nekem öt fivérem, hadd tegyen bizonyságot nekik, ne hogy k
is ide kerüljenek a gyötrelmek ezen helyére'^) stb. Nem mondja
ugyanis, hogy intelmet tegyen nekik a gonoszság kerülésére,
hanem hogy intse ket a gyötrelem elkerülésére ; azt sem mondja,
hogy intse ket, hogy ha valami jót cselekszenek, azt az erény
1) Máté IV. 17. — 2) V. 2. — 3) V. 3. — 4) Lukács XVI. 27.