Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VIII. 20. 401
és királyságokat, s megrendítve azokat, alávetette valamennyit
a maga hatalmának ; utóbb pedig maga is megrészegedve
összeomlott és megtiportatott s emberek lakóhelye helyett
szörnyetegek búvóhelyévé lett. Ámde nagyon sok dolog mint
jelképez dolog is csak úgy ig?z, mert igazak az általuk jelké-
pezett dolgok ; miként pl. az is, hogy Ábrahámnak két fia volt,
igaz volt a valóságban is, de nem kevésbbé volt igaz úgyis,
hogy ezek jelentményükben a kétféle testamentumot képvisel-
ték. Tárjuk fel most röviden, hogy miképpen alkalmazhatók
e világra azok, a mik Babylonról el vannak mondva. Elesett,
elesett — mondja János i) — a nagy Babylon. Isaiás : ^) Elesett,
elesett Babylon, és az isteneinek összes faragott képei megtipor-
tattak. És ismét : ^) Lesz az a dicsséges Babylon úgy, mint a ho-
gyan az Úr felforgatta Sodomát és Gomorrhát ; nem fog ott lakni
senki az idk végéig és meg lesz szégyenítve nemzedékrl nemze-
dékre. Az elvetemültek állama ugyanis, a melyet itt ideig-óráig
tartó dicsségben virulva a gonosz szellemek szemfényveszt
káprázatában éppen úgy nagyhírnek láttak szemeik, miként
amazt a chaldaeusok kevélységükben, nemcsak a maga dicsségétl
lehúzva fog rombadlni le a poklokig, hanem Sodoma
példájára kénes tzvésztl pusztulva, soha többé az elbbi
kéjelgések vágyaira, vagyis a maga régi lakosságára vissza nem
fog térni s új életrekelésnek reménye nélkül örökké fog égni.
A mit pedig folytatólag mond : Nem fogja ott felütni sátrait
az arab, sem pásztorok ott meg nem pihennek, hanem tanyázni
fognak ott vadállatok'^) stb., vagy János szerint : ^) démonok, tisz-
tátalan lelkek, tisztátalan szárnyasok, — oly értelemben mondottnak
látszik, hogy az arabok és pásztorok alatt a kiválasztotta-
kat kelljen feltételeznünk, a kik magukat és hozzájuk tartozói-
kat itt jóltartják, de különben ezt a világot nem mint maradandó
államot, hanem csak mint sátort vagy szállást lakják ;
a bestiák, szrös állatok, sárkánykígyók, struccok, szirének,
baglyok és tisztátalan madarak alatt pedig a tisztátalan lelkeknek
sokféle és különféle legocsmányabb társaságát kelljen
értenünk. Az az elvetemült állam tehát, minthogy attól kezdve,
hogy a maga fejével, az ördöggel együtt az örök kárhozatra
1) Apocal. XVIII. 2. — 2) XXI. 9. — «) XIII. 19. — *) Es.
XIII. 20. — 8) Apocal. XVIII. 2.
Gombos: Középkori Krónikások. XII—XIV. 26