Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. II. T4— 15. 113
ki : Lakjál jót vérrel, melyre szomjaztál ! Csodálatos és szánalomra
gerjeszt eset ez, nem is csak afféle végzetes következménynek,
hanem az Isten rejtett ítéletének tulajdonítható. Ki ne döbbenne
meg, ezeket hallván ? Avagy kinek akár kbl való szívét is ne
lágyítaná Isten szeretetére s e világ megvetésére az ily csodálatos
és siralmas eset ? Hiszen íme, egész Keletnek hatalmas férfiát,
magának Babyloniának is diadalmas legyzjét, a kit rendkívüli
férfiasságáért jóval Krisztus eltt eljövendnek Isaiás is megjó-
solt,^) a kinek ugyanazon próféta szerint az Ür alávetette a népe-
ket, a ki ell futottak a vert királyok, a ki vas kapukat és vas zárakat
tört meg : ezt, mondom, ki nemcsak száraz földeknek, hanem
a vizeknek is félelmetes volt, ezt egy gyenge és törékeny nembeli
asszony trbe csalja és seregének oly végtelen tömegével együtt
megdönti s elpusztítja. Mit szóljunk ezekhez mi, a kik szeretünk
e világhoz ragaszkodni, mikor nemcsak láthatjuk, hanem —
úgyszólván — öklünkkel tapogathatjuk, mily nyomorult a
halandók sorsa, s mi mégis úgy odatapadunk az esendkhöz
és mulandókhoz, mint valamely szilárdan álló s örökre fennmaradó
dolgokhoz ? Nem is rónám ezt fel a Mindenható kemény-
szívségének, hanem inkább az jóságának és irgalmasságának
tulajdonítanám, mely szerint azért rejtette a halandók minden
dolgaiba ezt a nyomorúságot, hogy általa minket a maga szere-
tetére s a mennybeli állam örökös lakhelyébe hívjon. Ez tehát
Cyrus, a ki, midn a zsidók eléje terjesztették Isaiásnak azt a
bizonyságát, melyet feljebb jeleztem, — mint Jeromos mondja —
csakugyan megenyhítette fogságukat, miután Judának Jechoniás
alatti els fogságától az elbb említett Jeromosnok Ezechiel
jövendöléséhez fzött számítása szerint betelt a 40 év, a mely a
templom lerombolásától a harminczadik volt.
15.*) — Cyrus után következett az fia Cambises, a ki a
vallás megcsúfolásáért s különösen az egyiptomiak szentségeinek
és szertartásainak megsértéséért halállal bnhdött. Ezt néme-
lyek második Nabuchodonozornak mondják s hogy azok a dolgok,
melyek Judith könyvében olvashatók,^) alatta történtek,
különösen mivel a rómaiak történetében az áU, hogy Tarquinius
1) Is. 45. I. — *) V. ö. Josephus, Antiquitates Jud. XI. 2 ; Augu-
stinus, De civ. Dei. XVIII. 20. 26 ; Orosius, Hist. II. 8 ; Chron. Frutolfi
Mich. (Uraug. Ekk. MG. SS. VI. 56.). — «) Jud. i. 5.
Gombos :
Középkori Krónikások. XII— XIV'. 8