Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

172 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. III. 7— 8.
Egyiptomba vitték át. Ezt a vétket az Ür megjegyezve, Heródest
igen kínzó és szégyenletes betegséggel sújtotta végs éveiben.
Amiért Josephus a Régiségek 17. könyvében róla így szól
Heródest továbbá napról-napra kínosabb betegség gyötörte, bün-<
telesként régebben elkövetett bneiért. Ugyanis kívülrl testének
felületét szívós tz égette, belsejében pedig hatalmas tzvész lako-
zott. Mindig telhetetlen éhség volt benne, de nem volt képes soha-
sem jóllakni falánk torkától megrontott begye. Emésztöszerveit
belül sebek boríták el. Kevéssel utóbb ezt írja : De megrothadt
szeméremrészeit is férgek lepték el, lélekzete is puffadástól rossz
szagú. És alább : Mondták tehát azok, a kik jóslásban jártasak,
hogy ezek a büntetések Isten akaratából szállottak rá addig bosszulatlan
maradt gonosz és kegyetlen tetteiért. Elmondja azt is, hogy
midn kezdett nem bízni felgyógyulásában, az egyes helységekbl
és várakból magához hivatta a nemes és elkel férfiakat
és bilincsekbe verette ket. Es magához hivatván nvérét^
Tudom, hogy a zsidók
Salomét és annak férjét, Sándort, monda :
örülni fognak pusztulásomnak, de elidézhetek gyászt és végtisztes-
séget a siránkozók sokasága részérl, ha akartok parancsaimnak
engedelmeskedni. Tüstént, a mint kileheltem lelkemet, az összes
foglyokat ölessétek meg, hogy egész Judaea és minden ház sirassa
halálomat. És nem sokkal késbb, midn érezte, hogy utolsó
percze közeledik, a kín megelzésére kést kért és azt magába
döfte és megforgatta. Folytatja ugyanaz az író, hogy mieltt
meghalt, két régebben megölt fia után a harmadikat is meg-
ölette. És egyrészt igen nagy testi fájdalmak, másrészt a vérbn
igen szörny gonosztette között a legszerencsétlenebbül
végezte életét. Hihet, hogy ez a vég büntetésül szállott rá a
Krisztus és gyermektársai ellen kegyetlenül elkövetett szentség-
töréséért. Heródest halála után fia, Archelaus követte az ura-
lomban.
8.*) — Az Ür megtestesülésének 6. évében igen nagy éhség
volt Róma városában, mely állítólag annyira elhatalmasodott,
hogy Augustus a bajvívó csapatokat, idegeneket, st rabszolgá-
kat is az orvosok és tanítók kivételével, kiutasította a város-
ból. Abban az idben, már Augustus öregségében, Janus kapuig
*) V. ö. Orosius, Hist. VI. 22., VII. 3 ; Uraug. Ekk. (Frut.) MG.
SS. VI. 94—95-