Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

214 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. IV. 2— 3.
tette. Ezek közül késbb, nem tudom, micsoda lelkiindulatból,
Crispust és Liciniust megölette.
3.*) — Midn társai már befejezték uralmukat és Constantinus
egyedül uralkodott, kormányzott, a sokat gyötört egyház vissza-
nyeri rég óhajtott békéjét és az ige szerint : Láttam
a felemelkedett
és túlcsapongó gonoszt, és átjártam s íme nem volt}) miután az
istentelen férfiak és üldözk a földrl elpusztultak és az igazak
a szorongásból kiszabadultak, és — mintegy a felhk eloszlása
után — a ragyogó nap az egész földön kezdett rácsillogni Isten
államára. Láthattál volna akkor mindenütt addig lappangó
népeket a többi néppel összejönni és mint egyfej tagokat egy
testbe egyesülni. Láthattad volna, miként változott a gyász
örömmé, milyen ünnepségek között avatták fel a templomokat a
városokban, várakban, falvakban a mieink nagy diadalujjongá-
sától kísérve. Ugyanis a keresztény császár akarta, hogy fogadalma
értelmében az ünnepségek gyorsan történjenek meg. Akkor
adtak ki elször rendeleteket egyházak építésére ; akkor engedték
meg elször a katholikus embereknek, hogy az egyházakat
birtokaikkal gazdagítsák és mint a római történet eladja,
nemcsak ezekbe egyezett bele az igen kegyes császár, hanem,
másoknak is példát nyújtva, a többinek fejét, a római egyházat,
annyira felemelte, hogy a város fpapjának boldog Silvestemek
átadván az uralom jelvényeit maga Byzantiumba költözött
és ott rendezte be a birodalom székhelyét. Ettl fogva a római
egyház azt állítja, hogy a nyugati királyságok mintegy Constan-
tinus adománya folytán az hatalma alatt állanak és ennek
bizonyságául adót követelni nem habozik tlük, kivéve a
frankok két királyságát. Viszont a világi birodalom hívei azt
állítják, hogy Constantinus e módon nem az uralmat adta át
a római fpapoknak, hanem mint a legfbb Isten papjait az
Ür iránti tiszteletbl az atyák közé fogadta ket és hogy a papoknak
kötelességük t és utódait áldani és a szónoklás védelmével
támogatni. Ennek bizonyítására felhozzák, hogy maga Constan-
tinus a birodalmat fiai között felosztván, egyiknek Nyugatot,
a másiknak Keletet adta át és így öröklés folytán Theodosiusnak
is és más, nemcsak eretnek, hanem vallásos fejedelmeknek is
*) V. ö. Orosius, Hist. VII. 28? Eusebii Hist. eccl. (a Ruf.) IX.
IC, X. 1—3. — 1) Zsolt. XXXVI. y^.