Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VI. l8— 19. 301
szavaiból kivehetjük, az igazság fonalához tartjuk magunkat
és attól — Isten segedelmével — sem jobbra, sem balra nem
fogunk eltérni. Midn tehát — ebben, mint mondottuk, valamennyi
történetíró megegyezik — Henrik a Rhenuson innen
uralkodik és Károlylyal Gallia Belgica miatt czivódik, ennek a
pörösködésnek az eldöntésére közös akarattal Bunna városában
egy napot jelöltek ki, a melyen Belgica Henriknek jutott s
Károlynak csak Celtica, Aquitania és Lugdunensis egy része
maradt, mivelhogy Burgundiának saját királya volt ; s így az
a birodalom, a melyet a frankokénak mondanak, az atyai örökségbl
elvesztette Gallia Belgicat az aquisi tartománynyal és
Francia nagyobb részével együtt.
Ez idtáj t Arnolf bajor he rezeg, értésére esvén Konrád
király halála, Magyarországból visszatér hazájába és ott ural-
kodni akar, míg végre is a király birtoka egyházainak az átenge-
désével békére szólítja. Ez az az Arnolf, a ki Bajorország egy-
házait és kolostorait kegyetlenül feldúlta és azoknak javait
katonái között szétosztotta. A midn ez els ízben törekedett az
uralomra, a megboldogult Oudalricus augustai püspök látomásban
két kardot mutatott neki, a melyek közül az egyiknek
hiányzott a markolatja és hallotta, hogy a fogantyús kard a
Henrik királyé, a fogantyútlan kard pedig az Arnolfé, mintegy
jelképéül annak, hogy fej és igazság nélkül van. Ezek után
Henrik a szokásuk szerint betömi készül magyarokat Saxoniában
egy hihetetlenül véres ütközetben leverte és gyzelmét a
mersburchi palotában — Martinopolisnak is hívják — meg-
festtette. A szent lándzsát is, a mely mindmainapig királyaink
birtokában van, fenyegetésekkel kicsikarta Rudolftól, GalHa
Lugdunensis, vagyis Burgundia királyától, ö maga pedig sok
hsi tett után, midn a császári méltóság elnyerése végett Rómába
készüldött, megbetegedett és uralkodásának 17-ik évében
elhunyt.
19.*)— Az Ür megtestesülésének 936-ik évében Ottót, Henrik
fiát, a ki atyját nemes utódként követte a trónon, Hildibertus
moguntiai érsek Aquisban megkoronázta. Ez a neki ellenszegül
szlávokat, a kiket cseheknek is neveznek, megzabolázta, a
belgákat pedig, a kik herczegüknek, Gisilbertusnak a tanácsára
*) V. ö. Uraug. Ekk. i. h. ; Cont. Reginonis ad ann. 939—953.