Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VIII. 8— 9. 383
sorsba áthelyeztetni a tznek eszköze által, miként az eltt a
vizözön által.
9. — Nem is oly helytelenül felvethet itt az a kérdés,
miképpen lehet az, hogy a tekintély szerint, st magának az
igazságnak tanúsága szerint is az ég és föld elmúlnak vagy
inkább elenyésznek, miként a zsoltáros mondja ^) : Azok el
fognak mi'üni, te azonban megmaradsz ? Mert ugyan miképpen
fognak elmúlni az alapvet steremtmények, melyek kezdet-
ben teremtdtek, holott a közfelfogás szerint semmiféle állag
el nem enyészik, s a szentírás minden szétfolyó és múlandó
dolgok elzetes felsorolása után azt mondja : A föld pedig
örökké áll}) Vájjon ha a föld tovább is fennáll, elenyészhetik-e
az ég, a mely méltóbb és felsbbrend állag? De van-e ennél
könnyebben megoldható töprengés, ha gondosabban szemügyre
veszszük, hogy mi s milyen értelemben vagyon mondva.
Mert hiszen az elmúlást is különféle értelemben mondjuk.
Van ugyanis elmiílás nemcsak a létrl a nemlétre, hanem a
létezésrl a másként való létezésre is, st múlás a nemlétrl
a létezésre való átmenetel is : vagyis, hogy új szerzés szó-
val mondjam, elváltozás az ; és pedig vagy a megmásulás
elváltozása, ha valami más valamivé tétetik ; vagy az
átalakulás elváltozása, ha valami csak más alakúvá tétetik.
Az átalakulásnak ezen elváltozása a szentírás lapjain különféle
módon történnek mondatik, azaz vagy a jóból rosszra, vagy
a rosszból jóra, vagy a jóból jobbra, vagy a rosszból még rosz-
szabbra. Jóból rosszra változott Lucifer, angyalból ördöggé
változván, az életbl a halálba fordulva. Rosszból jóra változott
Pál, üldözbl apostollá lévén, a halálból az életre áttérve.
A rosszból még rosszabbra volt változása Heródesnek, a ki a
testi kínzásokból a gehenna legszörgységescbb gyötrelmeibe
ment át. Jóból jobbra változik bármelyik hiv, mikor a földi
élet jócselekedeteibl átmegy a visszafizetés örök jutalmába.
Hiszen Krisztusról is az mondatik, hogy e világból átment az
Atyához.^) így tehát, mikor az égrl és földrl azt mondják,
hogy elmúlnak, semmiképpen sem azt állítják róluk, hogy a
létezésbl a nemlétezésbe fordulnak át, mintegy a semmiségbe,
a mi bizony mássá való elváltozás vobia ; hanem hogy jelen
^) Cl. 27. — ^) \ prédikátor Sal. könvve I. 4. — ^) János XIII. i.