Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VI. 24—25. 307
tével a császár Leót visszahelyezte s miután Szent János születése
napját s Péter és Pál apostolok ünnepét ugyanott megülte,
elhagyta a várost, útközben sok embert elveszítvén az idjárás
egyenltlensége következtében. Miután pedig az Úr születése
napját Papiában megülte, visszatért az Alpokon inneni részre,
magával hozva a már letett Benedeket.
Midn nem sokkal késbb az itáliaiak ismét elpártoltak
tle, újból átlépte az Alpokat s Rómában megülvén az Ür szüle-
tése napját, a Város elkelbbjei közül 13-at, a kik a Leó pápa
elleni fölkelésben részesek voltak, felakasztatott. Ennek utána
fiát, Ottót, magához hívatta, a pápával megkoronáztatta és
császárrá nevezette ki, majd pedig összeházasította Theophanuval,
a konstantinápolyi császár leányával. Miután így mindent
jól elintézett, Itáliából visszatért és a húsvétot Quitilinburgban
tölte el, az Ür mennybemenetelét pedig szokása szerint Martia-
nopolisban ünnepelte meg, a mikor a pünkösd eltti kedden
betegség fogta el s befej ezé élte napjait királyságának 37-ik,
császárságának 13-ik évében. Ez azon Ottó, a ki sok, általam is
fölemlített gyzelem után Apuliában és Calabriában a görögö-
ket is legyzte és a római császárságot saját derékségével vissza-
szerezte a keleti frankoknak és talált elször Saxoniában
Goslaria városa mellett ezüst- és érczereket. Sok ékességgel
díszítette a magdeburgi székesegyházat is, a hol, még most is
meglátható, királyi pompával van eltemetve. Berengárius pedig
s felesége, Willa, Babenbergben haltak meg, mint számzöttek ;
Udalricus, Augusta boldog püspöke, ugyanezen évben költözött
az Úrhoz.
25.*) — Az Ür megtestesülésének 975-ik évében II. Ottó,
Nagy Ottó fia követte atyját az uralomban, a kit a római pápa
még atyja életében megkoronázott és Augustustgl számítva mint
85-ik uralkodott. Midn ez Calabriában vigyázatlanul üldözte
a görögöket, seregét elveszíté és a hajóból kiugorva, úszással
menekült meg. Uralkodásának 9-ik évében halt meg Rómában
és tisztességgel márvány-koporsóban temették el Szent Pétertemploma
eltt. Azt beszéUk róla a rómaiak, hogy Beneventum
bevétele után Szent Bartholomaeus apostol csontjait onnan
) V. ö. Uraug. Ekk. (Chron. Frut.) SS. VI. 191 ; Ann. Hild. ad
ann. 982 ; Herim. Contr. ad ann. 982.
20*