Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

164 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. III. ELSZÓ.
Önként megpihenni és a római császárnak engedelmeskedni
akart, mint lázongni, hogy megérthesse, miszerint az jött nieg
emberi testben, a ki a földi terhek súlya alatt elnyomottaknak
és kifáradtaknak szelíden mondja : Jöjjetek én hozzám mind-
nyájan, a kik fáradtak és terheltek vagytok és én megnyugosztallak
titeket^). Ezért akkor új béke szállott a földre, hogy az új király
szolgái szabadabban járhassák be a föld kerekségét és vethessék
el az élet üdvös oktatásait. Tehát szerintem nem véletlen ese-
teknek, sem hamis istenek tiszteletének, hanem az igaz Isten-
nek, a fény és homály teremtjének^) kell tulajdonítani, hogy a
rómaiak állama alacsony és szegény helyeztébl akkora magas-
ságra és az egyeduralomra ntt. Miért hogy éppen arra a népre
vagy arra a városra, nem másokra árasztotta kegyét ? — nem
vitathatjuk, hacsak azt nem mondom, hogy az apostolok fejé-
nek érdemei folytán történt, a kirl elre látta, hogy ott fog
letelepedni, és a kire, Ígérte, egyházát is fogja alapítani, hogy
tudniillik az a hely, mely az apostolok fejének székhelye miatt
az egész egyház felett fog uralkodni, jusson elbb a népek feletti
uralomra is, a melyekbl a hívket kell gyjteni. Tehát ügye-
sen : ugyanaz a város elbb a világ feje ln, mely késbb az
egyház feje leendett. Ha pedig valaki czivakodó, hallja meg,
hogy a fazekas hatalmábajn van egyik edényt tiszteletre, másikat
gyalázatra alakítani. Hallja meg, hogy a bíró hatalmában van,
kit akar megalázni és kit akar felemelni. Végül, ha az Ür, mint
a dolgok bírája és eldöntje, a kelyhet kezében tartva, elször
Babylont lerészegítve a médekkel aláztatta meg, miután a
médeket a perzsák, a perzsákat ismét a görögök, a görögöket
végül a rómaiak alázták meg, Rómát akarta felemelni, mely
egykor szintén meg lesz alázva. Ha mindezeket méltányos serpenyn
mérve a halandók változékonyságát összeszövi, vájjon
vádolhatja-e a teremtmény teremtjét ? Tehát az uralmakat
változtató és az akarata szerint bárkin könyörül Isten hatalmas
keze alatt megalázkodjunk, és mert a magunk erejébl
semmik vagyunk, az könyöriiletességének tulajdonítva, ha
valamik vagyunk, és mert magunk erejébl semmitsem tudunk,
az kegyének tulajdonítva, a mit mondunk, folytassuk a meg-
kezdett munkát.
1) Máté evang. XI. 28. — 2) Ésaiás XLV. 7.