Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. IV. 21—23. 237
Egidius városának neveztessék, metropolissá tett — azon a
helyen, a mely mind máig a gótok palotájának neveztetik,
letelepedett. De innen Constantius Comes kiverte, mire
Hispániában telepedett le gótjaival. Utána a harmadik király,
VaUia, a ki Giseriket követte, a szomszéd nemzeteket és külö-
nösen a vandálokat, a kik maguk is csak azeltt jöttek Hispá-
niába, háborúban leverte.
22.*) — Honorius Eraclidest, Afrika Comesét, a ki Róma
ellen támadt, Marinus Comessel legyzette és Karthágóba
szalasztotta, a hol azután meggyilkolták ; Afrikában aztán a
teljes békét Constantius segítségével, a ki Constantinust és
Constansot Galliában elnyomta. Isten egyházának vissza-
adta.
E napokban Innocentius pápa alatt Istvánnak, az els
vértanúnak és más szenteknek testei János jeruzsálemi püspök
idejében Lucianus pap által feltárattak. Nem sokkal ezután
Bonifác alatt, a kit Zosimus, Innocentius utódja helyébe válasz-
tottak, Jeromos pap életének 91. évében Betlehemben az Úrhoz
költözött. Bonifác halála után Caelestmus székelt a Városban.
Vallia a császárral szerzdést kötött és visszaadta neki nvérét.
Piacidiát. Eddig vezette Orosius a krónikáját. Honorius ural-
kodásának 31. évében, a mely évek közül kettn át atyjával,
tizenháromon át testvérével, a többieken át testvérének fiával
uralkodott, Rómában meghalt.
23.**) — Az Ür megtestesülésének 427. évében az ijfabb
Theodosius, a 44. császár Augustus után, nagybátyjának
halála után egyedül uralkodott. Erényeit a Hármas történetben
minden eldjének föléje helyezik és közöttük az is említtetik,
hogy Nagy Sándor példájára, midn fegyverzetben volt és a
nap melegétl és portól nagyon megszomjazott, a felajánlott
hsít poharat visszautasította, nehogy a többiek eltt egyedül
üdítse fel magát. János cassinoi remete, a ki az atyák hason-
latait leírta és Germanus autisiodorumi püspök az napjaiban
tündököltek. Egy harmadik zsinat is összegylt Caelestinus
*) V. ö. Uraug. Ekkehard (Chronica Frutolfi Mich.) MG. SS. VI.
125., 134 ; Hist. Mise. XIV. 3 ; Sigeberti Chron. ad ann. 421 ; Orosius,
Hist. VII. 42 ; Jordanes c. '31. (KK. III. 83—84.)— **) Uraug. Ekk.
u. o. ; Hist. Trip. X. 17—18.