Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

396 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VIII. 17.
fogtok ti is tizenkét széken, ítélve Izrael tizenkét törzsét}) hol az a
tizenkét trónus annak a rendnek a tökéletességét jelképezi.
A megítélend rend a nem annyira tökéleteseké, de azért iga-
zaké, a kik a maguk javait szabadon birtokolván, az irgalmas-
ság cselekedeteivel érdemesültek elérni azt, hogy a jobb oldalra
helyeztessenek s miután elbb megvizsgáltattak és megítél-
tettek, hallhassák a kegyes szózatot : Éheztem és ennem adta-
tok, továbbá :
Jertek, atyám áldottai, birjátok az országot, a mely
a világ kezdetétl fogva nektek készíttetett}) A gonoszoknak meg-
ítélend és elkárhoztatandó rendje azokból fog állani, a kik
a múló javakat, melyeket a Teremt az emberi nemnek közös
használatra engedett át, a kapzsiság nyavalyájával önmaguknak
foglalták le s a szegények ínsége ell bezárták szivüket, s
a kiknek szintén meg fogja mondani :
Éheztem
és nem adtatok
ennem, valamint : Távozzatok tlem átkozottak az örök tzre stb.
A gonoszoknak már elítélt és elkárhoztatandó rendjét alkotják
azok, a kik a hitetlenség megrögzöttségében megmaradva,
nem jutottak el az igazság megismerésére, sem az igaz Isten
igaz tiszteletére, melyet a görögök eusebeiá-nak, a latinok
pietas-nak, vagyis istenfél jámborságnak neveznek, s a kikrl
meg van írva : A ki nem hisz, már megítéltetett.^) A zsoltáros is
róluk mondja *) : Azért nem támadnak fel a gonoszok az ítéletben,
A sem a bnösök stb. Nem mondja ugyanis :
madnak fel ;
bnösök nem tá-
hanem miután elmondta, hogy a gonoszok, vagyis
a hitetlenek nem támadnak fel az ítéletre, vagyis azért, hogy
az ítélszék elé állíttassanak, akkor hozzáveti amazokról
. . . sem a bnösök az igazak tanácsában ; mintha csak ezt mon-
daná : Feltámadnak ugyan az ítéletre, de nem az igazak társasá-
gában. Ebbl kitnik, hogy nemcsak a zsugoriak, hanem a
keresztény vallás keretébe tartozó bármely vétkesek is, a kik
bneikben halnak meg, a megítélendk és elkárhoztatandók
társaságába tartoznak. Ügy vélem, hogy nem is érdemli meg
soha senki jogosabban, hogy könyörtelenül elvettessék és
kárhozatba dönttessék, mint a ki a lelke életét elhanyagolva
nem hogy a felebarátaival, de még azzal sem tördött, hogy a
saját lelkén megkönyörüljön és oltalmára siessen. Mert bizony
1) Máté XIX. 28. — 2) Máté XXV. 34—35. — 3) János III.
18. — 4) I. 5.