Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

346 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. VII. IQ—20.
foglalta el és visszaadta a pápának. A mikor is Albánál a város
küls részeit, mivelhogy ellene akartak szegülni, elbb meg-
ostromolta s feldúlta. 1)
20. — Midn a császár Apuliában idzött, Rogerius, miután
t szándékától nagy mennyiség aranynyal s ezüsttel el nem
téríthette, sokkal népesebb sereget szervezett és hírül adá neki,
hogy nyilt ütközetben akar vele megmérkzni. Erre a császár,
mivel a fegyverforgatáshoz kitnen értett és rettenthetetlen
vala, megersíti seregét, rendbe szedi a csatasorokat s harczra
tüzeli övéit, mondván, hogy ket elleneinek semmiféle sokasága
sem törheti meg, — tekintettel kipróbált vitézségükre és ellen-
ségeiknek velük született gyávaságára, és fképpen azért, mert
k külföldön, távol fekv vidéken állnak s így nem menekülhetnek
hazájukba, hogy k jogosan emelnek fegjrvert egy zsarnok,
egy kiátkozott ellen, a ki nemcsak a birodalomnak, hanem az
egyháznak is ellensége. És a midn annak megtámadására indult,
Rogerius megszeppenve elmenekült s a hegységben húzta meg
magát .2) A császár pedig a hozzá csatlakozó Innocentius pápával
Barrába ment, a hol nagy örömmel fogadták a polgárok s miután
egy ottani várat, a melyben Rogeriusnak rsége volt, mesteri
módon elfoglalt,^) a benne talált fegyvereseket, els sorban a
szaraczénokat felakasztatta. Midn a császár a Campaniából és
Apuliából kivetett Rogeriust Calabriában és Siciliában is
üldözni szándékozott, övéi visszatartják,*) mivelhogy hazájuktól
oly hosszú id óta távol valának már s nejeiket, gyermekeiket
és barátaikat viszontlátni óhajtották. Rogeriust tehát ellenség-
nek nyilvánítván, az apuliai herczegséget Reginaldusra,^) a
derék és nemes férfiúra ruházzák, mellette hagyva a sereg egy
részét ; és ezzel a gyzedelmes fejedelem elrendeli a vissza-
térést.') Nem akarjuk azonban hallgatással mellzni, hogy a
herczegség adományozásánál csaknem viszály keletkezett a
császár és a római pápa között, mert mindketten jogot formáltak
az apuliai herczegséghez ; ezt a viszályt gondos meg-
fontolással végre is olyképpen oldották meg, hogy a zászló-
^) Magát a várost nem tudta elfoglalni. — ^) A császár soha
sem került szembe Rogeriussal, vitézkedéseirl csak Ottó tud. —
8) H37 jun. 21—29. között. — *) A seregben valóságos lázadás kelet-
kezett. — 5) Alifei gróf, Rogerius sógora. — ') 11 37 aug. végén.