Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

178 FREISINGI OTTÓ KRÓNIKÁJA. III. I3— 14.
bosszú megjegyezte, a mit Lukács ezen módon beszél el folytatólag
: Midn, úgymond, Caesareaba bevonult Heródes és az ünnepé-
lyes napon fényes királyi ruhában a szószékre letelepedett és a
magasból szónokolt a néphez, a nép felkiáltott hozzá : »Isten szavai
és nem emberéi«, tüstént lesújtotta t az Ür angyala, mert nem
adta meg a dicsséget Istennek, és férgektl ellepetve lehelte ki
lelkét. Josephusnál ugyanezt találhatod, csak terjengsebben
elbeszélve. Ezekben a napokban élt Theodas, a kirl Lukács
Gamaliellel a következket beszélteti el : Támadott
egy bizonyos
Theodas és azt mondotta, hogy nagy valaki ; ^) de megöletett és
mindnyájan, a kik követték, eloszlottak. Josephus hasonlóan állítja,
14.*) — Midn tehát Krisztus államát és uralmát, mely
születése eltt jóformán csak Judaeában volt, ki kellett (.er-
jeszteni az összes nemzetekre, az apostolok, mint ennek az állam-
nak vezeti és építmesterei, az egész földre szétmennek az élet
igéjét hirdetni és a földkerekség területeire szétszóródnak. Ezért
Péter, a többiek feje, az egész földkerekség urát, Rómát választá
ki. Pál, a ki bölcseségben a többieket felülmúlta, a legbölcsebb
országba, az egész filozófia kútfejébe, Görögországba ment,
János Ázsiába, András Achaiába, Máté Aethiopiába, Tamás és
Bertalan a két Indiába, Simon és Tádé Egyiptomba, Mesopota-
miába, a végs Persisbe és Scythiába, Fülöp Hierapolisba.
Jakab Judaeában maradva, a jeruzsálemiek egyházát igazgatta.
Ugyanis a másik Jakabot Heródes lefejeztette, de elbb, mint
mondják, a hispanusoknak prédikált, hol máig is becsben tartják
sírját. Ezek nem fegyverekkel, hanem sokkal hathatósabban.
Isten szavával járták be a földet és nem idegen vérrel, hanem a
sajátjukkal, sokkal dicsségesebben gyzedelmeskedtek az egész
világon, mint a rómaiak, Péter hát Rómába érkezve, Simont, az
eretnek-vezért, a bvészetben igen jártas és igen utálatos embert
találja ott, a mint a Várost megrontja. Ezt Fülöp régebben
Samariában már megkeresztelte ; midn a csodák kegyét az
apostoloktól pénzért kérte és nem nyerte el, kitérve a Sátánhoz
pártolt vissza és a gonosz szellemek sok szemfényvesztése
^) Apostolok cselekedetei V. t,6. — *) V. ö. Orosius, Hist. VII. 6 ;
Evisebii Hist. eccl. (a Rufino transl.) II. 13— 16 ; Hieronymus, De viris
illustribus c. 3 ; Ps. Hegesippus III. 2 ; Josephus, De bello Jud. I. 11 ;
Uraug. Ekk. (Chron. Frut.) MG. SS. VI. 100— loi ; Josephus, Antiqui-
tates Jud. XX. 6.