Freisingi Ottó krónikája. Ottonis episcopi Frisingensis ... - MEK

26 AZ 1030. NÉMET-MAGYAR HÁBORÚ.
királyság az elmúlt évtizedek alatt már biztos alapokra helyez-
kedett. Azok az okok tehát, a melyek a német barátság mindenképpen
való megrzését követelték, jórészt elenyésztek. II. Hen-
rik halálával az erre emlékeztet szálak is elszakadtak. Szt.
István, noha teljesen a béke embere volt, mintha felszabadult
volna megkötött állapotából, egyszerre éberebb figyelemmel
kiséri a nyugati határokon történ eseményeket.
Az óvatos körültekintésnek valóban el is érkezett az ideje.
Németországban II. Konrád személyében ers karú és nag5n:atör
uralkodó került a trónra. A mit gyenge elde egész életé-
ben nem tudott elérni, azt — úgyszólván — egy csapásra
megvalósította : rendet teremtett a pártoskodó birodalomban.
Néhány év multán olyan hatalom van a kezében, mint Nagy
Ottónak. Politikájának szálai keletfelé Lengyelországtól hazánkon
keresztül Konstantinápolyig szövdnek. Hogy Magyar-
országgal szemben határozottan hódító tervei voltak, azt tettekkel
bizonyította s hivatalos történetírója, az egykorú német
Vipo, nyíltan meg is mondja.^)
Konrád szándékai nem maradtak titokban a magyar udvar
eltt sem. Erre mutat, st talán már túlságosan is nagy óvatosságra,
de minden esetre bátorságra s a háborútól való nem-
íélésre mutat rá Konrád követének, Wemer strassburgi püspök-
nek az esete. 2) Konrád ezt méltán kihívásnak vehette volna,
de otthon ekkor még nem volt minden rendben.
^) Viponis Vita Chuonradi imp. c. 26. : »Imperator tam munitum
regnum fluviis et silvis intrare non valens, multis tamen praedationibus
incendiis circa terminos regni iniuriam suam satis ulciscens, reversus est,
volens tempore oporíuniore cepta sua peragere.« — De milyen iniuria-ra
gondol Vipo, a mikor ugyan — mint alább látni fogjuk — tisztán megmondja,
hogy a németek kezdték a háborút ! ? — ^) Viponis Vita
Chuonradi imp. c. 22. (M. G. SS. XI. 267.) Részletesen elbeszéU a
püspök esetét. — Herim. Augien. (Chronicon. Ad ann. 1027. M. G.
SS. V. 120— 121.) a követséggel kapcsolatban nem említi, hogy Wer-
nert nálunk kellemetlenség érte volna. Vipo egy kissé talán ki is színezi
a dolgot, ámbár egy szóval sem említi, hogy Konrád ezt a háború
okának tekintette volna. L. m. Bresslau (i. m. I. 234—236.) megjegy-
zéseit. Azonban nem valószín, hogy a magyarok Werner konstantiná-
polyi követségének várható, veszedelmes következményeitl ijedtek
volna meg. Inkább arra gondolhatnánk, hogy a püspök itt is valamiféle
missziót kívánt betölteni.