Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

hetett, ezüst- és rézbányászatának jelentősége, fejlettsége eredményezte. Rézbányatelepek is kaptak városi kiváltságokat, de csak azok, „melyeknek áldásosabbs nevezetesebb bányászatuk volt" (14).A legtöbb bányaváros abban az időben kapta kiváltságait, amikor még a táj,a falu vagy legalább a rajta levő bánya királyi birtokot képezett. Bányavárosainknagyobb része ezért lett királyi bányaváros. A XIII—XIV. században ezekközül az uralkodók sokat magánföldesuraknak adományoztak el. A bányakamaraa nemes érc beváltása és a többi bányatermék urburája révén e magántulajdonbakerült bányákból ezután is a törvény szerint megkapta a neki járó érceket. Bányavárosainkegy része ilyen módon magánföldesúri bányavárossá lett, fejlesztésébenaz uralkodó és a földesúr egyaránt érdekeltek voltak.Rudabánya a XV. század közepéig királyi bányaváros volt. Zsigmond király1437-ben a Rudabányán, Szomolnokon stb. levő arany-, ezüst-, réz- és egyébbányákat a saját bányáinak nevezi (15). Két évvel később Albert király Rudabányavárost a saját városaként említi (16). A század közepén azután átmentSzapolyai Imre birtokába, majd 1527-ben Ferdinánd király Szapolyai szepesifőispán hűtlensége miatt bethlenfalvi Thurzó Elek kir, fotárnok mesternek éstestvérének adományozta (17).A bányavárosokat a köztük létrejött gazdasági kapcsolat, kiváltságaik ésszervezetük hasonlósága, valamint a tájbeli összetartozás alapján bányavidékekszerint szokták megkülönböztetni. Wenzel az országnak tíz bányavidékét soroljafel. Az első az ún. alsó-magyarországi bányavidék a Garam-völgyének középsőszakaszát foglalja el és Selmecz-, Béla-és Bakabánya, Körmöcz- és Újbánya, Besztercebányaés Libetbánya városokból állott. Ez a hét alsó-magyarországi bányavárosalkotta az ország leggazdagabb nemesérctermő és európai hírű réztermelőterületét. A második bányavidék az északnyugati országrésznek többi bányahelyeitfoglalta magában, közülük csak Breznóbánya kapott bányavárosi rangot.Az ország harmadik bányavidékén, a Dunántúlon egy bányaváros sem alakult.A negyedik bányavidéken, Felső-Magyarországon az alsó-magyarországiakhozhasonlóan ugyancsak hét bányaváros keletkezett: Golniczbánya, Szomolnok,Rudabánya, Jászó, Telkibánya, Rozsnyó és Igló. A többi bányavidék KeletésDél-Magyarország, Erdély, meg a középkori társországok bányatelepeit foglaltamagában (18).Magyarország legfontosabb bányavidéke Selmeczbánya, Körmöczbánya ésBesztercebánya központokkal, kiváló arany-, ezüst- és réz termeléssel a hét alsómagyarországibányaváros területe volt. A legjelentősebb magyar bányavárosnak,Selmeczbányának régi kiváltságait IV. Béla a tatárjárás után megerősítette, ettőlkezdve a selmeczi bányajog lett a többi alsó-magyarországi bányavárosnak is közösjoga. Ennek a kiváltságlevélnek első része a városi polgárok jogait foglalja magában,második része pedig a bányaművelés szabályait tárgyalja (19). A selmeczi bányajoga felső-magyarországi bányajognak is alapjává lett, amennyiben Károly Róbert1327-ben Gölniczbányát Selmecz jogaiban és kiváltságaiban részesítette, ettől átvetteSzomolnok, utóbbinak közvetítésével pedig a hozzá tartozó 12 bányatelep tettemagáévá a Selmeczről importált gölniczi bányajogot (20). Gölnicz és Szomolnokrévén Rudabánya életére is hatással volt a városi szervezet és bányatechnikavonalán.A felső-magyarországi bányavidék, amelyhez Rudabánya tartozott, az ország„felső", azaz északkeleti részén, négy-öt megye területén szétszórtan, egymástól