Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

csak kézi jövesztés nyomai láthatók, de nem az ékmunka rövid rovátkái, hanem acsákánymunka hosszú, íves barázdái.Az oszlöppilléres fejtésmód tehát a rudabányai bányászatnak évszázados fejtésieljárása volt. Változást csak a pillérek alakjában és méretében találunk.Pillérközös kamrafejlés a rézzel átszőtt vasércek és tisztán barnavasércek fejtésimódja volt. Ilyen régi, sok száz éves fejtésmódot ír le 1826-ban Wojtta Elek(3), amellyel a Mogyoróshegyen rézércet bányásztak. De ilyen vasércfejtéseket tártakfel 1939-ben a Deák-bánya északi oldalán is. A két fejtésmód között csupána jövesztés módjában van különbség. Mert míg a rézfejtés már koránál fogva is kézijövesztéssel folyhatott, addig a Deák-bánya északi oldalán föltárt vas érc fejtésekbena robbantási munka nyomai láthatók, és az egyes kamrákat összekötő vágatokmérete is nagyobb és alakjuk is boltozatos. Ezek tehát már a XVIII. század másodikfeléből vagy a XIX. századból valók. Különben a művelésmód teljesen megegyezik.A fejtési kamrák hossza Wojtta szerint 12 öl. a Deák-bányai fejtéseknél10 20 in. Az egyes kamrák között 2 6 m-es pilléreket hagytak meg. és csak anvnyiramagasították fel a fejtési térséget, hogy az a szilárd vasércben maradjon,az omlékony mellékkőzetet el ne érje. A kamrák fotéjét nagyobb biztonság kedvéértboltozatosra alakították ki. Ez a fejtésmód is, mint látjuk a középkortól egészen aXIX. századig, tehát a nagyüzemi bányászkodás megindulásáig használatos volt,mind a rézércek, mind a vasérc bányászatánál. (18., 19. ábrák.)Külszíni fejtés. A kibúvásokon a középkor előtt meginduló művelés mindenbizonnyal külfejtéssel kezdődött, és fokozatosan tért át földalatti művelésre. A külfejtésrőlföldalattira való áttérés példáját látjuk a Deák-bánya északi részén levőfejtéseknél (19, ábra). Rendszeresnek nevezhető külfejtést a XIX. század közepénkezdik a diósgyőriek alkalmazni. 1841-től í880-ig a földalatti műveléssel párhuzamosana külszínen is termelnek. A külfejtések a jelenlegi Rudahegyen és a telekesiTemplom-bércen települnek, tehát a régi „Rudahegy" északkeleti részén, de akésőbbi források megemlékeznek egy, a délnyugati szárnyon, tehát Mogyoróshegyentelepülő régi külfejtésről is.Ezek azonban nem lehettek nagyok, mert a telekesi Templom-bércen és ajelenlegi Rudahegyen, ahová a nagyüzemű külszíni bányászkodás nem terjeszkedettki, s így az eredeti térszín megmaradt, nem igen találhatók nagyobb külfejtésnyomai. A Rudahegy ugyan telis-tele van horpákkal, ezeknek azonban egy részea földalatti művelés külszíni hatásaiból származhat. Vannak azonban nagyobbmélyedések is, amelyeknek a lejtőfelőli oldala feltöltésből ered. Ezeket tehát külszínifejtőhelyeknek tekinthetjük. A térszín képe azt mutatja, hogy a rudahegyikülfejtés csupán a felszíni hordalékos vasércek kitermelésére szorítkozott. Ezt megerősítia helybeli lakosok azon emlékezése, hogy ezekből a gödrökből szekerekenszállították a vasércet Diósgyőrbe, (20. ábra.) A külfejtés azonban minden bizonnyala szálban álló vasércet is fejtette a régi „Rudahegy" középső szakaszán és a telekesiTemplom-bércen, ahol 1843-ban a fedőrétegek vastagsága miatt panaszkodnak (3).•3.JövesztésA jövesztés - tehát az összefüggő kőzetrétegből kisebb darabok leválasztásas ezáltal bányaüregek kiképzése — a régi rudabányai bányászatban a különbözőkőzeteknek és a technikai színvonalnak megfelelő volt.Az ókorban és középkorban a jövesztés az eddig feltárt bányaterek tanúsága