Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

profilnak megfelelően 4—3, illetve az élesebb oldalon 2 — 1 cm. Emellett a deszkákvége kissé, elkeskenyedő, hegyezett, hogy az előre tűzés könnyebben legyen elvégezhető.(37. ábra.)Ezek a biztosító szerkezetek méreteiknél fogva és a bányaüregek tanúságaiszerint is középkoriaknak tekinthetők. Sajnos az újabbkori (XVIII—XIX: század)vágatokból fabiztosítás még nem került elő, illetve a korábban esetleg talált ilyenszerkezetek megfigyelése és leírása nem történt meg. Valószínű, hogy ezek mára ma használatos formájúak lehettek.A régi bányászat aknái javarészt agyag-, homok-és márgarétegeken keresztüljutottak le a 80—100 m-es mélységben levő érctestekhez. Biztosításukról tehátgondoskodni kellett. Az Andrássy I-II. és III. bányarészek területén feltárt aknákigen gondos kivitelű, de érdekes biztosításmódot mutattak. A biztosítás gerincétaz akna négy sarkában függőlegesen elhelyezett igen hosszú (8—12 m) bányafákképezték, amelyeket minden bizonnyal az akna mélyülésével együtt süllyesztetteklefelé, hasonlóan a mai süllyesztett falazatos aknamélyítéshez. Ezek rendszerintgömbfák, de találtak közöttük durván bárdolt gerendákat is. E sarokfákat 1 —1,5 Klenkéntelhelyezett négy vízszintes helyzetű feszkefa feszítette ki az akna sarkaihozés biztosította helyzetüket. E feszkefák végét a sarokfa átmérőjének megfelelőmély, hengeres horonnyal látták el. Az aknák oldalait erős —a vágatbiztosításnálhasználttal azonos kivitelű — kézzel faragott deszkázattal bélelték. (38. ábra.)A biztosítás legfontosabb szerszáma a bányászfejsze volt. Igen erős, kisséhajlított testű és viszonylag rövid élhosszúságú szerszámmal faragták ki az ácsolatokfogas és hornyos illesztéseit, a támfák és feszkefák hengeres hornyolását.A fejszék hossza 20—25 cm körül van, élhosszuk mindössze 3—4 cm. A nagy, 3—4cm átmérőjű nyéllyukba erős fanyelet ékeltek be. A siilyos fejsze jó szolgálatottett a bélésdeszkák és feszkefák beverésénél is.A fejtési üregeket szilárd kőzetben alakították ki, így fejtési biztosítást eddignem találtak. A kedvező kőzettani viszonyok és a fejtésekben visszahagyott belső,illetve kamraközti pillérek úgy látszik elegendő állékonyságot biztosítottak. Helyenkénta fejtési üregekben és felhagyott vágatokban tömedék is található. A XVIII —XIX. századbeli források is megemlékeznek régi tömedékelt kamrákról. Ez a tömedékelésazonban nem a biztonság fokozása céljából történt, hanem a vágathajtásnáltermelt meddőkőzetet igyekeztek a fáradságos külszínre való szállítás helyetta közelebb eső, már kifejtett üregekben és felhagyott vágatokban elhelyezni.7. SzállításA szállítás a jövesztéshez hasonlóan a régi bányászatban sok nehézséggelküzdött. A tágas fejtési üregekben volt hely bármiféle szállításra, azonban az igenkis szelvényű vágatokban maga a közlekedés is igen nehéz és fárasztó volt. A szállításhozkülönleges eszközökre volt szükség.A középkori bányászat általánosan ismert szállítóedényét, a bőrtömlőt valószínűenRudabányán is használták, bár ilyen lelet riincs, ellenben a bányász-szájhagyományúgy tartja, hogy ezekben a szűk középkori vágatokban „valamikortarisznyában hordták ki az ércet". A bőrtömlőket kutyák hátára szíjazták és ezekhordták a fejtésből az aknához, illetve a táróbányászat esetén a külszínre. Eztlátszik igazolni az, hogy a középkori bányaüregekben, így pl. 1943-ban a Deákbányakeleti oldalán kutyacsontvázat találtunk.7 Rudabánya — 2/1 S