Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

el, amely a mai külfejtések középvonalától kissé DK-re húzódhatott. A 75esztendős bányaművelés során az egykori térszíntől 50—70 m mélységig (250—260m-es szint) nyúlt le a 3200 m hosszúságú, 250 m átlagos szélességű, összefüggő,árokszerű külfejtési rendszer (14., 15. ábra). Ebből "a mesterséges völgyből közel45 millió m 3 laza vasérc- és kőzetanyagot termeltek ki s ezzel lefejtették a vasércespikkelyösszlet középső, legmagasabb helyzetíí, kibúvásban jelentkező vagy csekélyebbtakaróréteggel fedett szakaszát (2. mell,).A hiányzó szakasz felépítésére vonatkozóan csak a több mint 300, itt lemélyítettfúrás szűkszavú, mai geológiai érdeklődést ki nem elégítő szelvényleírása állrendelkezésünkre, A fúrási szelvények, melyek legtöbbje a külfejtés mai szintjétsem érte el, az érces összlet rendkívül bonyolult, tortódásos-pikkelyes szerkezete mellettahhoz sem nyújtanak alapot, hogy a középső szakasz felépítését tájékozódásvagy fogalomalkotás céljából vázlatosan érzékeltessük.A külfejtés ma megfigyelhető falain a torlódásos szerkezet mozgalmasságátlegjobban szemléltető harántfeltárás az egykori tölcsérek csapásirányú összeolvadásakövetkeztében, sajnos, már alig akad. A művelés lépcsőzetességének megfelelően akülfejtés oldalain az érces összlet felépítése legtöbbször nem egyetlen síkban, hanemlépcsőfokonként más-más, gyakran nem is párhuzamos sík mentén figyelhető meg(15. ábra). Mindez megnehezíti, hogy az érces képződménynek külfejtésben ma méglátható részleteiről egységes, íöldtanilag értelmezhető szerkezeti képet kapjunk.A külfejtés rendkívül érdekes földtani adatainak időálló rögzítésére elfogadhatómódszerünk ma sincs. A külfejtésoldalak hűséges lerajzolása, amivel 1947-ben kísérleteztünk[26], éppen bonyolultsága folytán nem alkalmas átfogó értelmezésre. Az érctelepösszefoglaló földtani ismertetéséhez ezért kb, 200 m-enként a külfejtésen átfektetettharáutszelvények megszerkesztését tűztük ki célul. Ezekbe a kijelölt szelvényvonala mentén fellelhető minden földtani adatot (külfejtés, földalatti művelés, mélyfúrás)összegyűjtöttünk és azokat íöldtanilag értelmezve ábrázoltuk [32].A harántszelvények-(2. mell.) lényegesen egyszerűsítve, alapvonásaiban igyekeznekaz érces összlet szerkezetét feltüntetni, A felépítés pikkelyes torlódottsága,kétoldalassága többnyire kivehető rajtuk. Rendkívül szembeötlő azonban a szelvényekcsonkasága. A torlódásos szerkezet kulcsa az ellentétes dőlésű pikkelyek összeütközésének,egymásra borulásának módjában volt, s erről a gerincvonal egykorifeltárásai adhattak volna, csak felvilágosítást.A szelvények kiharapott magjának egykori felépítését a rendelkezésre állóadatok alapján rekonstruálni nem tudjuk. Eöldtani ismereteinkkel semmiképpensem egyeztethető össze, sőt felrevezetésre ad alkalmat az a korábbi bányamérnökségiszelvényszerkesztési gyakorlat, amely szomszédos fúrások azonos képződménycinekösszehúzásával látszólag nyugodt, réteges szerkezetet ábrázolt.Arra, hogy az érces összlet középső, hiányzó része éppoly bonyolult, pikkelyesszerkezetű volt, mint a ma fejtés alatt álló, egyetlen hiteles bizonyítékunk az AndrássyI. külfejtés DK oldalának az ] 900-as évek elejéről ránkmaradt nagyméretű fényképe(II. fejezet 4. ábra). A fénykép olyan hűséggel ábrázolja a bánya akkori feltárásait,hogy a barnavasércpikkelyeknek — a nagyjából csapásirányú feltárási falon laposhelyzetű — márgahatárai megvonhatok és az egykori bányakép íöldtanilag értelmezhető(17. ábra).E helyen szükséges talán megemlíteni, hogy a rudabányai érces képződményreaz érctelep" szót a német Lagerstatte vagy angol ore deftotit fogalmának megfelelőértelemben alkalmazzuk. Beletartozik tehát a pikkelyes összletnek a rudabányai