Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

május hónapban már az 1938/39. évi átlagnak 112%-át érte el. A laza m ateljesítésazonban csak 85%, annak bizonyítékaképpen, hogy a földalatti termelés nr'-e márlényegesen kisebb, mint a külszíni bányászaté.Az 1947/48. üzemév legjelentősebb feladata a 3 éves terv megindítása, vagyisa tervgazdálkodásra való áttérés, ami 1947 augusztusával kezdődött.Ez elsősorban a beruházási hitelek biztosítását, másfelől a vasérctermelés menynyiségielőirányzását jelentette.Beruházási vonatkozásban legfontosabb feladat az altáró építésének, a villamosvontatásmunkavezeték-szerelvényeinek és mozdonyainak, és végül a rakodóitámfalépítés hitelkeretének biztosítása volt 3,5 millió nagyságrendbeli. Távolabbifeladat volt a rakodószinten új mozdonyszín építése.Termelési vonatkozásban, miként az Ic táblázat is mutatja, megindult a tervszerűfejlődés, és 3 éves termelési tervét a vasércbányászat 28 hónap alatt teljesítette.Az állami kezelésbevétellel megkezdődött a könyvelési rendszer átalakításaés egységes alapra vonatkoztatása. Ennek következményeképpen az ankerit istermelési tényezőként szerepel, azonban a naptári évre való áttérésig IVc táblázatunkbana termelési árat ankerit nélkül adjuk.Az ankerit értékesítése hosrzú évek tanulsága szerint bizonytalan, s értékea kisebb Fe-t art alom miatt nem tekinthető a vasérccel azonosnak. így a közösenszétosztott termelési költségeknél a barnavasérc indokolatlanul alacsony, az ankeritár pedig túl magas lett.Az üzem még ebben az évben is számos nehézséggel küzd, így anyaghiány,MÁV kocsi ki állítás rendszertelensége, villamosmozdony, szállítókötél hiánya stb.Előfordul olyan hónap, amelyben a MÁV a megrendelt kocsiknak csak 2/3 részéttudta kiállítani. Ennek következményeképpen az érckészletek növekednek.A tervgazdálkodás kezdeti hibája miatt a termelési tervszámokat évről évreemelték, függetlenül attól, hogy a fogyasztók az anyagot igényelik-e vagy sem. ígypl. a pátvasércre és ankeritre a kohászatnak szüksége nem volt, mégis termelnikellett és a készletek feleslegesen növekedtek ahelyett, hogy a külszíni letakarításment volna nagyobb ütemben.1948 januárjától a NIK rendeletére a MÁVAG tulajdonában levő tornászéntandrási és martonyi-i kis vasércbányák is a rudabányai igazgatósághoz kerültek.1948 januárjában adták ki a II. sz. általános bányászati kollektív szerződést, HM*.de ebből hiányzott az ércbányászati rész.így a külszíni bányamunkások részére eddig megadott 20%-os pótlék folyósításáranem volt mód.A földalatti műszakok csak 21 —30%-át tették ki a külszínieknek, így a dolgozókzöme, kiket nem lehetett földalatti munkára beosztani, keresetében visszaesett.Az átlagos vájárkereset 23,55 Ft-ról 19,93 Ft/műszakra esett vissza, ami a munkakedvlanyhulását és a teljesítmény csökkenését vonta maga után.Ez a kollektív szerződés szüntette meg a saját szerszám használatáért járószerszámhasználati díjat és a dolgozók üzemi tulajdont képező szerszámot kaptak.Biztosította a darabbéresek részére a félórás fizetett ebédidőt s igen sok jelentősszociális, egészségügyi és kulturális juttatást.A bányászati munkák előterében változatlanul az altáró kihajlásának mielőbbibefejezése volt. Az Andrássy III. felől és az Andrássy I. felől szemben hajtott vágatokösszelyukadtak, s az Andrássy I. mélyszinti tölcsérrel való összelyukasztása feleslegessétette a mélyszinti tölcsér állandó szivattyúüzemét,12 Rudahánya — 2/15 S