Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

Polgári személyek közlekedése az utakon még nem volt biztonságos, így szívesenvállalkoztunk arra, hogyha a katonai kórház autóján elvisznek Ózdra, úgy ottismeretségünk alapján közbejárunk, hogy röntgenfelvételek előhívásához szükségeshamuzsírt az ottani laboratórium adjon. így módunkban volt már január 19-éneljutni Ózdra s meggyőződni arról, hogy ott minden a helyén maradt, s a háborúa gyártelepen szinte nyomtalanul vonult át.A hamuzsíron kívül sikerült, a kurityáni villamos központ üzeméhez turbinaolajatés szénkefét szereznünk.Közölték, hogy az első nagyolvasztót február 15-én tervezik begyújtani. Megtudtuk,hogy van raktáron legyártott vasúti sínük, amelyből lekötöttük a vasútunkújjáépítéséhez szükséges felépítményi anyagot.Visszatértünk után a legsürgősebb feladatnak láttuk a szabványos nyomtávúvasúti pálya helyreállítását, hogy a kohók megindulása után az ércszállítás lehetségeslegyen. E munkában Schiller Albert pályamester vezetésével a lakótelepimunkások tömegesen vettek részt, így felsorolásuk nem lehetséges.Az újjáépítéshez Ózdról reméltük a sínanyagot, alátétet és a sínhevedert, talpfáta bánya erdejéből kitermelhető fából, sínszeget ócskavasból a helyszínen terveztükelkészíteni. A kovácsoláshoz szükséges faszenet ugyancsak saját dolgozóinkkalgondoltuk kiégetni.A tervet ismertettük a dolgozókkal, s tekintettel, hogy a hadikórház létszámafokozatosan csökkent, az üzem dolgozóinak egy részével február 1-ével megkezdtüka talpfa kitermelését.E munkába már vidéki dolgozóink is bekapcsolódtak. Volt aki megmaradtigájával, volt aki iga nélkül teherszánkójával jött újjáépíteni. Saját szerszámával,önzetlenül, a bérfizetés reménye nélkül jöttek dolgozni, hogy üzemüket mielőbbindulni lássák.A kivágott fákat e szánkókon búzták le a bányavasúti szállítópályára, ahonnanmár csillén került a rönk a rakodóra. A talpfalapolást körfűrésszel végezték, de úgy,hogy az elveszett szíj helyébe használt tűzoltótömlőből csináltak pótlást. A faszénégetés,sínszögkovácsolás terv szerint haladt.Közben február 2-án a MÁV üzletvezetőségénél kértük vasútunk felépítését,de közölték, hogy semmi segítséget nem tudnak adni, és akkor láttuk, hogy csaksaját erőnkben és leleményességünkben bízhatunk.A Rima központjáról semmit sem tudtunk, így Diósgyőrbe mentünk, ahol akohók szintén sértetlenek maradtak, s ott napi 100 t barnavasércre és 40 t ankeritreadtak megrendelést arra az időre, ha újból szállítani fogunk. Ennek ellenében némielőleget is adtak 1000 pengősökben.Bár felváltani Rudabányán nem igen tudtuk, de az eddigi munkában résztvett dolgozók részére némi jutalmat tudtunk fizetni úgy, hogy 4—5 fő részére adtunkki 1 — 1 ezrest.Legnagyobb gondot a 3 felrobbantott vasúti híd pótlása jelentette. A legrövidebbet,az ún. Csonka hidat, áteresszel pótoltuk, s az február 7-ére készült el.Az ún. Kassai úti közúti átjáró feletti vasúti hídhoz volt anyag a régi barcika —rudabányai kisvasút leszerelt hídjából.A legfontosabb hidat, amely a mészárszék mellett, a szuhogy—rudabányaiközút felett volt, nem lehetett könnyen pótolni. A vasszerkezetet meg kellett szerezni,mert enélkül a szállítás nem indulhatott meg.