Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

legváltozatosabb kifejlődésű tagja, ezért vastagsága is csak közelítőleg adhatómeg 3 — 400 m-ben. Az előbbi képződménnyel üledékfolytonosság köti össze, azzalazonos szerkezeti egységben jelenik meg az ércesedcs övén kívül. A rétegsor fekete,zöld vagy vöröses agyagpala, kovapala, márga, világos vagy sötét, lemezes vagytömeges, szaruköves vagy szarukőmentes mészkő szabálytalan, sokszoros váltakozása.Korát kifejlődésének sajátosságán kívül igen ritkán található kagylőlenyomatok(Daonetta, HaloUa) és mészalgamaradványok (Teutloporella, Biplopora) bizonyítják[6, 7].G. Felső-eocén ortofragminás-alveolinás mészkő, homok, konglomerátum. RudabányátólDNy-ra a felsőkeleesényi szőlők szélén telepített 390. sz. fúrás 70 m vastagladini mészkő-palapikkely alatt, rendellenes településben harántolta e képződmény38 m vastag, szerkezetileg átmozgatott foszlányát [31], A fúrómagok konglomerátum,homok és mészkő váltakozó vékonypados településéről tanúskodnak, így a kifejlődésa diósgyőri öntödei homokbánya felső-eocén képződményével azonos. Bartoni koráta homok és mészkő gazdag foraminifera-faunáj a meghatározza. Feltételesen azonosíthatóez a képződmény a felszínen, a IX. felvonógépház közelében ismert lithothamniumosmészkőkibúvással [36]. A képződmény eddigi faunavizsgálata a kérdés véglegeseldöntését nem tette lehetővé.7. Középső-oligocén agyag, agyagmárga, homokkő. A Gátrét felső sarkában 1948-bantelepített vízkutató fúrás 88—214 m-ig foraminifera-fauna alapján igazolt rupélikorú, zöldesszürke ,,kisceili agyag" rétegsort harántolt [31]. A felszínen a képződményRudabánya környékén nem ismeretes.8. Felső-oligocén agyag, homok, glaukonilos hotnohkő. A rudabányai ,,Rákositelep"szomszédságában telepített 391. sz. fúrás 121 m mélyen, 2b m vastagságbantárta fel a jellegzetes katti puhatestű maradványokat tartalmazó, zöldes, glankonitcsomós,,,slir" kifejlődésű, homok-agyag rétegsort [31].9. Alsó-miocén durva konglomerátum és vörösagyag. A rudabányai Kápolnahegytőla szuhogyi Nagyhegyen át a szendrői Kőkútig apróbb-nagyobb foltokontalálható meg a felszínen ez a borsodi barnakőszénmcdcncc képződményeivelegyeztetve burdigálai korúnak tekinthető, vörösagyag közbetelepüléseket mindigtartalmazó, osztályozatlan, durvaszemű konglomerátum [1]. Kavicsainak anyagalegnagyobbrészt közeli (triász, alsó-karbon) képződmények lepusztulásából származik.10. Alsó-miocén, aprószemű bamakőszéntörmelékes konglomerátum, homokkő,homokos mészkő. A borsodi barnakőszénmedencc rétegtani adatainak alkalmazásávalés gyér kagylómaradvány meghatározása alapján burdigálainak kell minősítenünkazt a homokos mészkővel és homokkőpadokkal váltakozó konglomerátumot is, amelyetaz Andrássy I. bányarésztől ÉNy-ra telepített 381. sz. fúrás 78—237 m mélységbentárt fel.11. Középső-miocén ttifús agyagmárga. A fehéres színű, riolittufás agyagmárgát,a tortónai emelet jellegzetes képződményét ugyancsak mélyfúrásból, a gátrétivízkutató fúrás 80—88 m-éből ismerjük [31]. A harmadkori fedőhegység eddigismertetett képződményei (6—11) az érctelepek kíséretében, de nem annak közvetlenfedőjében jelennek meg. A továbbiak (12—16) a tulajdonképpeni ércfedő képződmények.12. Felső-miocén szürke agyag, márga, mészkő, szferoszideril. Az érctelep jelentősszakasza az új harmadkor során a felszínen volt, így azon az ősföldrajzi viszonyoknakmegfelelő, sajátságos lepusztulás és üledékképződés indult meg. A mélyebb helyzetű