Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

külszíni művelés 1943-ig megőrizte egyeduralkodó szerepét, bár közben 1912-benismét felmerült a földalatti bányászat megkezdésének kérdése. Sorsa azonban ugyanazlett, mint 24 évvel ezelőtt; csak gondolat maradt [ÍJ.Azt várhatnánk, hogy a bánya művelésének első évtizedében a külszíni bányászatmellett hozott döntés és az ezt szolgáló beruházások nyomán alaposan átgondolt,rendszeres és egy határozott bányakép kialakítását tervező, lehetőleg teljes kifejtésretörekvő bányászat indult meg. Az 1943. évi bányakép, és mivel ezt azóta gyökeresenmegváltoztatni megfeszített munkával sem lehetett, így a mai bányakép is ennekellenkezőjét igazolja.A külszíni bányászat megtartására hozott többszöri határozatot megelőzővitákon és számításokban nyugodtan feltételezhetjük, hogy döntő szerep a gazdaságosságonbelül a kellő nyereségnek jutott. Ez pedig nem volt megvetendő tétel, ésaz első időszakban az összes üzemköltség tízszeresét érte el [1]. Ha kénytelenek isvoltak engedményeket tenni a növekvő letakarít ásnak, ezt csak módjával tették,betartva egy olyan átlagot, amivel még ,,kellő" nyereséget lehetett felmutatni.Megoldásképpen a művelésnek állandóan újabb és újabb területeit tűzték kiolyan helyeken, ahol a letakarítási arány kedvező volt és ellensúlyozta más helyekkedvezőtlenebb viszonyait. A maga után tökéletesen kifejtett területet hagyó,állandóan előrehaladó külszíni bánya helyett így rövid idő alatt olyan üzem alakultki, amely egyidejűleg a teljes ércterületen dolgozott. A termelés intenzitása helyenként,sőt ugyanazon helyen időben váltakozva is ingadozott a mindenkori helyzethezigazodva.Ha a műszakilag rendszeresnek mondható bányaművelés képét ez a megoldásszáműzte is bányánk történetéből, önmagában véve nem volt alkalmatlan arra, hogya megkezdett érctömzsök teljes kifejtését biztosítsa. Egyéb okok is közrejátszottakabban, hogy a bánya az állandó művelés mellett is a félbenhagyott munkák körképétvonultassa fel. A távoli szállítással összefüggő nagy minőségi követelményekmiatt nem egy érctömzs fejtését és előkészítését hagyták abba a teljes lefejtés előtt.A bérleti szerződés hosszabbítása és ezzel együtt elhatározott újabb beruházásokvégrehajtása ismételten visszavetette a letakarftást, s az ércnek a letakarítás síkjáigtörténő lefejtése több helyen lehetetlenné tette későbbi kedvezőbb időszakban azelőkészítés folytatását.1905-től kezdve a háborítatlan birtokolás megszűnésétől félő vállalat a minélnagyobb érctermelésre szorítkozott és a letakarítást egyre jobban elhanyagolta [1],A bánya már nem szélesedett, csak mélyült, és elérte a mai szállitószint mélységét.Néhány szerencsésebb" év, mint 1907 és 1913 nem változtatott ezen az állapoton,és az első világháború idején már kényszerűségből kellett túlfokozott érctermeléstfolytatni igen csekély előkészítést jelentő letakarításokkal.A világháborút követő évek sem voltak jobbak.-Az előrelátható tulajdonosváltozás,az üzem Rimának történő átadása nem ösztönzött a bánya rendbeszedésére,és erre az időszakra esik az az egyedülálló eset 1922-ben, amikor az érctermelés ameddő fölé nőtt [ÍJ. A gazdasági világválság, az új gazda a Rima számára sem biztosítottkedvező helyzetet. Az érc-meddő arány ugyan ebben az időben 1: 5 körülvolt, de ez nem jelentette az elmaradt letakarítások pótlását, mert a termelt mennyiségekcsekélyek voltak.A gazdasági fellendülés időszaka 1930-tól kezdve lehetőséget nyújtott a külszínibánya alapos rendezésére [1], ezt azonban nem használták ki. Az érctermelés emelkedésétnem kísérte az előkészítés növekvése. Ez időben burjánzott el egyre jobban