Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

meglehetősen távol fekvő bányásztelepüléseket fogta össze. Súlypontja a Szepességben,az északi országhatár közelében volt, ezért is nevezték felső-magyarországibányavidéknek. Ettől a súlyponttól távol fekvő, elszigetelt bányahelyek voltakTelkibánya, Rozsnyó, Dobsina és főleg Rudabánya, amely utóbbi ennek a bányavidékneklegdélibb városa. Rudabánya környékén a középkorban még Martonyibanés Szalonnán említenek ércbányákat (21).A Szepes-Gömöri Érchegység, amelyre ez a bányavidék települt, s amelynek déliperemvidékén feküdt Rudabánya is, réz, ezüst, barnavaskő és pátvaskő telepekbenés telérekben igen gazdag, s a legrégibb időktől kezdve bányászták a rezet és ezüstöt.Erről a bányászatról azonban a tatárjárás előtti időkből írásos okmányok nincsenek,csak tárgyi emlékek maradtak fenn. E bányavidék legrégibb bányahelyeGölniczbánya, a tatárjárás idején már tekintélyes bányaváros, fejlett ezüstbányászat¬tal. IV. Bélától és V. Istvántól újabb kiváltságokat kapott. A bányavidék legjelentősebbbányahelye azonban a középkor óta Szomolnok volt. 1332-ben már királyibányaváros, 1338 és 1358-ban Gölniczbányával együtt nyerte el régi kiváltságainakmegerősítését. Határain belül feküdt Svedlér és Remete bányatelep, valamint Lassúpatakis, amelyet 1346-ban bányavárosként említenek. Szomolnokot gazdag ezüst -és rézbányászata, fejlett kohászata a szepességi és felső-magyarországi bányavidékközpontjává tette. Károly Róbert pénzverő és bányakamarát állított felSzomolnokon.Rudabánya sorrendben a harmadik helyet foglalta el a felső-magyarországibányavárosok között. Ez a sorrend inkább a bányászat régisége s nem annyira abányahely jelentősége alapján alakult ki ebben a formában. A sorrendi egymásutáncsak az 1487. évi statútum létrejötte óta jelentett rangviszonyt. Korábban ettőleltérő sorrendben ismételten emlegetik az okmányok a hét felső-magyarországibányavárost, pl. Szomolnokot az első, Gölniczbányát a második, Rudabányát anegyedik helyen stb. (22).A felső-magyarországi bányavárosok közül Rudabánya az egyetlen, amelynekkiváltságlevelei nem maradtak fenn az utókorra. így okmányszerűen nem lehet megállapítaniazt az időpontot, amikor első ízben bányászkiváltságokat kapott. Mégisaz 1487, évi statútum alapján feltételezhető, hogy ez Szomolnok után és Jászó (1243)előtt történt (23).A felső-magyarországi bányavárosok 1487. évi ranglistája a negyedik helyretette Jászót. Földesúri bányaváros volt, a jászói premontrei prépostság birtokában.1243-ban földesura, 1255-ben az uralkodó erősítette meg régi bányászkiváltságaiban.Az Anjouk időszakában itt arany-, ezüst-, réz-, ólom- és vasbányákat műveltek. TelkibányaAbauj megyében királyi bányaváros volt 1341-ben, de 1447-ben a Rozgonyicsaládnak adományoztatott. Ezüstöt és rezet termelt. Rozsnyóbányát régi bányatelepnektartják. 12il 1-ben III. Endre az esztergomi érsekségnek adományozta, ígyföldesúri bányavárossá lett. 1418-ban arany-és ezüstbányái voltak. 1382-ben kiváltságleveletkapott, benne azokkal a jogokkal, amelyek akkor a városi önkormányzattárgyát alkották: a bíró szabad választása, a bűnözők megbüntetésének, bírságpénzekkivetésének joga, az egyházi kegyúri jog, szabad vásártartás stb. Tanácsa aváros közigazgatási és törvénykezési ügyeit önállóan intézte, ezek között legfontosabbvolt a bányaigazgatás és bányabíráskodás feladatköre. A Szepességben Igló királyibányaváros volt, a hetedik tagja a felső-magyarországi bányavárosok közösségének.Régi kiváltságait Zsigmond király 1435-ben újította meg.A felső-magyarországi bányavidék területén feküdt Dobsina is, a tatárjárás előttiidőkig visszanyúló gazdag ércbányászatával. Bár a XV. század elején bányaváros-