Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

A vegyi alkat kirívó és az előbbiektől élesen különböző vonásaként a nagySiGvtartalmat kell kiemelnünk, amely a homokos kiindulási kőzetanyag tanúja.A viszonylag jelentős mennyiségű Al a0 3ugyancsak üledékes agyagásványtartalomnakfelel meg. A karbonátos összetevő alárendelt szerepe folytán az Mg jelentéktelenmennyiségű.A Fe : Mn arány a metaszomatózis közepes arányának megfelelő. ElenyészőBaO-tartalom a barittartalom külön rétegekben való felhalmozódását jellemzi.V. A vasérc genetikájaA rudabányai vasérctelepet — vele együtt az ércvonulat kisebb méretű ércesedéseitis — sziderites metaszomatózis termékeinek tartjuk. A részletes szerkezeti,szöveti, ásványtani és vegyi vizsgálat eredményeit együttesen értelmezve alighajuthatunk más megállapításra, mint hogy az elsődleges érctesteknek, megfelelőszerkezeti előkészítettségű dolomit anyagának oldatok hatására történő részlegeskicserélődése útján kellett kialakulniuk.A metaszomatikus vasérctelepeket az ércteleptan klasszikus tanításai alapjána magmás eredetű érctelepek közé soroljuk. Az anyaghelyettesítés útján képződőérctelepek kialakulásához szükséges nehézfémek ionjait szállító hidrotermák eredetétvalóban legkézenfekvőbb magmás működés utóhatásaiban keresnünk.A rudabányai vasércvonulat mentén felszínről, illetve mélyfúrásokból, kétféleeruptív képződményt (bódvavölgyi gabbró, szalonnai kvarcporfír) ismerünk;feltörési időrendjük és kőzetkémiai jellegük alapján azonban ezek egyikét semhozhatjuk genetikai kapcsolatba a sziderites metaszomatózissal.Az ércképződés analógiái tekintetében érdemes figyelembe vennünk a legközelebbeső érces terület, a Szepes —Gömöri Érchegység viszonyait. Sziderittelepeket,teléres (Rozsnyó, Ötösbánya [Rudnany]) és metaszomatikus (Alsósajó[Nizna Slana], Dobsina, Iglóhollópatak [Mlinky]} jellegűt, nagy számmal ismerünkinnen, és ércteleptani megismerésük is előrehaladott. Kifejlődésük — kiindulásiés mellékkőzeteik eltérő alkata, más szerkezeti adottságaik folytán — lényegeseneltér Rudabányáétól, azonban elemtársaságuk, amit genetikai vizsgálatoknál döntősúllyal kell figyelembe vennünk, messzemenően egyezik.A Szepes—Gömöri Érchegység paleozói képződményekbe zárt sziderittelepeirőlrégebben azt tartották, hogy ókori ércképződés termékei. Újabb szerkezetivizsgálatok derítették ki, hogy az ércesedés feltétlenül a mezozoikum után következettbe, így az Érchegység nagy felszíni elterjedésű, bizonyosan paleozói gránitjanem állhat az ércképződéssel genetikai kapcsolatban. Különös figyelemben részesültektehát azok a csekély felszíni kiterjedésű gránitelőfordulások (Betlér, Hnilec,Aranyida), amelyek szerkezeti helyzete és préselet len sége íöldtanilag fiatal (harmadkori)felnyomulásukról tanúskodik. A „fiatal" gránit kibúvásai köré körkörösércképződési öveket is lehetett szerkeszteni, amelyek az azonos típusú érctelepekettetszetősen kötik ugyan össze, de a gránitközpont közel 100 km-es érces kisugárzásaitnem bizonyítják kellőképpen [23, 40],A felvidéki tapasztalatokat Rudabányára vetítve megállapíthatjuk: a kétterület sziderittelepeinek megegyező elemtársasága alapján igen valószínű, hogyaz ércképződés mindkét területen egy időben, az óharmadkorban zajlott le. Azércesedésnek a szepes-gömöri „fiatal" gránittal való genetikai kapcsolata nemkellően igazolt.