Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

vágathajtás sebességét pedig átlagosan 0,7 m/műszak értékre emelni. A fejteljesítményátlagos értéke 0,3 m/műszak volt.A vágathajtás sebességének és a teljesítményeknek javulásában szerepe voltannak is, hogy az eddig általánosságban 2—3 lépcsőben való robbantást megszüntettékés a szelvény összes robbantási lyukának egyszerre való gyújtásávalcsökkentették a füstre-várási és munkafolyamat váltási holtidőket. A gyújtástidőzített gyutacsokkal és lövőgépes villamos gyújtással bonyolították le.Az egyéb munkafolyamatok terénSálsemmi fejlődés nem volt. A rakodásváltozatlanul kapa és háncskosár segítségévelfolyt és megmaradt a többt% száz méteres kézi szállítás is.III. Hengeres morzsoló betöréstű?=c•aBI>I ufi1§suX0Az 1950. évben beindult első ötévesterv termelési feladatai csakis aföldalatti művelés további fokozásaútján látszottak biztosíthatónak. Ehhezviszont — éppen az előfordulásadottságai miatt — évente több kmfeltáró és előkészítő vágat kihajtásavolt szükséges, ami megkövetelte avágathajtási sebesség emelését .A bányaüzemebben az időben az egész ércbányászatotösszefogó központi ÉrcbányászatiNemzeti Vállalat felügyeletealatt állt. A vállalat központi műszakivezetője, Pantó Endre, a fúrási technikajavítására (különleges fém fúrókoronák,keményfémbetétes koronák, monoblockfúrók)és a robbantási technika fejlesztésére(különleges töltetek, hengeresmorzsoló betörés) külföldi eljárások éseredmények ismertetésével [1] útmutatástadott és a vágat hajtás gyorsításárairányuló kísérletek megindításáraösztönözte a bányaüzem vezetőit |2].A javasolt hengeres morzsoló betöréseseljárás kísérleteinek elvégzéséhezazonban minimális követelménykéntfúróállványra volt szükség. Azüzem újítóbrigádja (Moser Károly bányamérnök,Nóvák János gépfelvigyázóés Papp Zoltán lakatos) megszerkesztetteés elkészítette a sűrített levegőselőtolású, kocsira szerelt oszlopos fúróállványt.[4]