Rudabánya ércbányászata. 1957 - Országos Széchényi Könyvtár

Károly bányaigazgató számolt be. Hahn évi jelentése a viszonyok kellő ismeretérőltanúskodik. Az érctermelés csökkent, a meddőletakarítás hatalmas mértékbenmegnövekedett (I/a és Ill/a táblázat) és a bányászat 75 éves múltja alatt legnagyobbértékét, évi 1 171 115 laza m 3mennyiséget ért el.A külszíni vasércbányászat önköltségét e nagymennyiségű meddőletakarításigen megnövelte, viszont a vastagodó meddő takaróréteg eltávolítása a folyamatostermelés biztosítása céljából elkerülhetetlenné vált. Emelte az önköltséget az is,hogy a bányászat Rndabányától való távolodásával a szállítási költség is növekedett.Az önköltségcsökkentés első intézkedéseként a gőzüzemű felvonót villamoshajtásúra alakították át. Az ElŐhegyen levő meddőfelvonót 1899-ben helyeztéküzembe és 1920-ig állvány kocsival működött. A felvonó helyét az egykori fénykép(4. ábra) mutatja. A Villanytető" helyi elnevezése e gépi berendezéstől ered.Ugyanezen rész képét 1955-ben az 5. ábra mutatja.A munkáshiány és a termelési költségcsökkentés Hahn igazgatót arra késztette,hogy a meddőletakarítási munka vállalatba adásának gondolatával foglalkozzék.A beérkezett ajánlatok szerint a vállalkozók 1 tömör m 3 gépi letakarítását30 krajcárért, a kézi letakarítást 40 krajcárért vállalták volna, sőt hajlandónaknyilatkoztak a társulat által kotrógépekkel termelt meddőnek a hányóra valóelszállítását és kidöntését is vállalni.Az ajánlott ár gépi letakarításnál 3,45 krajcárral, kézi letakarításnál 3,645krajcárral lett volna olcsóbb, mint a 4 éves átlagban önkczelésben végzett munkánálkialakult egységár. Kizárólag a robbantással jövesztett meddő tömör m 3 -értkért a vállalkozó többet, 75 krajcárt, míg a Vilmos mező 2 éves meddőtermelésiátlagköltsége tömör m 3 -enként 52,275 krajcár volt.A közgyűlés az ajánlatot elvetette, bár ezzel a már előzőleg említett munkáslakásépítésmegtakarítható lett volna, mert a vállalkozó ajánlatában saját munkásainakelhelyezését vállalta.A környékbeli barnaszénbányák gyors fejlődése a társulatot is közeli szénterületekszerzésérc ösztönözte. A pörköléshez, áramfejlesztéshez, fűtéshez szükségesszén saját bányából való biztosítása céljából 1899-ben a kurityáni „Eulália''és „Izabella" védnevű 4 kettős bányamérték adományozását szerezte meg.Mint érdekesség megemlíthető, hogy mind az iparvasúti, mind a bányavasútimozdonyokat moravska-ostravai szénnel fűtötték s csak az ott 1899-ben bekövetkezettbányász-sztrájk ideje alatt használtak pécsi szenet.A gépi berendezések növekedése a javítóműhely bővítését tette szükségessé,ezért a legrégibb üzemi (pénztárosi) lakást, amely a jelenlegi műhely helyén állott1899-ben lebontották. Helyére került a kovács-, asztalosműhely és a fűtőház. Azátalakítással esett egybe a műhely villamos világításának bevezetése is.A 19. társulati közgyűlés jegyzőkönyve szerint az elnöklő Holz Emil vezér- i^oo.igazgató kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhunyt Gál János rudabányaiadminisztratív igazgatóról, akinek a társulat fejlesztésében, annak megalakulásátólkezdve jelentős érdemei voltak.Másik személyi változás is esik erre az időre. A társulat egyetlen magyar alapítótagja Andrássy Manó, fia Géza, a bányatanács tagságáról 1900. április 7-én lemondottés utódjául Borbély Lajost a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű R. T. vezérigazgatójátjelölte. Az elhatározás összefügg azzal, hogy a Borsodi Bányatársulatáltal Andrássy Géza számláján vezetett 48 643,07 Ft tartozást a Rimamurányi